Ez is csak egy verseny

Nyugodt nak tűnik. Vagy ez csak a látszat?Nyugodt nak tűnik. Vagy ez csak a látszat?

Nem, valóban az vagyok– mondta Talmácsi Gábor. – A hét elején volt egy stresszesebb napom, de az sem a világbajnokság, hanem apróságok miatt. Tudja hogy van, amikor eltervez az ember egy napot, és az nem úgy alakul. Előtte azonban teljesen nyugodt voltam, az óraátállítás is jól jött, még soha az életemben nem aludtam enynyit, mint most. Talán ez is kellett ahhoz, hogy jó formában legyek a hét végén.

Nem is gondolt a versenyre?

Kedd reggel arra ébredtem, hogy ott vagyok a valenciai verseny utolsó kanyarjában, és azon taktikázom, miként fordulok be… De előtte, hétfőig semmi, mintha nem is motorversenyző lennék. Pedig nem kényszerítettem magam, egyszerűen csak így alakult. Nem tudom, talán azért voltam a szokásosnál is nyugodtabb az utóbbi napokban, mert a legutóbbi verseny hibátlanul sikerült, megvan a kétéves szerződésem, így azután nem kell sok mindenen agyalnom, csak azon, hogy ez a hét vége jól sikerüljön.

Azért amikor odaér a pályára, biztosan megváltozik a helyzet…

No igen, elkezdődött a versenyhétvégék évek óta begyakorolt rutinja, az utazás, a megérkezés, a megbeszélés a csapattal… Ezzel párhuzamosan az érdeklődés is fokozódik irántam, a reptérre menet például azt hallottam a rádióban, hogy Talmácsi Gábor a leendő világbajnok…

Így. Mintha már biztos lenne.

Aztán a végén persze hozzátették, hogy valamelyik spanyol újság honlapján volt egy szavazás, amelyen a többség rám szavazott, emiatt gondolták így. De szerintem ezt nem szabad kimondani, csak akkor, amikor leintettek a kockás zászlóval. Mert addig… Addig bármi megtörténhet.

Mennyire tudja kizárni a külső körülményeket?

Muszáj megtennem, csak magamra kell koncentrálnom.

Voltam a sportpszichológusomnál, Vura Mártánál, minden átbeszéltünk, hogy ne legyen semmi zavaró tényező.

Valenciában amúgy is jól szoktam motorozni, nagy meglepetés nem érhet. Egyvalami lehet veszélyes, ha kialakul egy nagyobb boly, mert akkor mindig többesélyes a küzdelem a végén. De úgy állok hozzá, hogy szeretném megnyerni a futamot. A pálya ritmusa nem könnyű, ám végignéztem az előzésipontokat, és alkalmazom majd azokat a technikákat, amelyeket az idén tanultam: hogy ne előzzenek meg, hogyan lehet jobban kigyorsítani, ilyen apróságok. Ezekre

már az edzéseken is odafigyelek majd, hogy ne tudjanak támadni a versenyen.

Álmodik a motorozással?

Nem, inkább agyalok rajta.

Persze Faubel talán még többet gondolkodik azon, hogy mit kellene tennie. Egy biztos: én rosszat nem szeretnék senkinek. Tudom, mert nyilatkozta, hogy ő azon gondolkodik, miként tudna engem megzavarni, felidegesíteni. Éppen ez az a helyzet, amikor erre nincs esélye. Jobban fel tud húzni Raffaele De Rosa vagy Simone Corsi, mert ők kiszámíthatatlanok. Faubelt már megismertem, pontosan tudom, hogyan versenyez, túl sok meglepetést nem szerezhet. Ha pedig mást akar mutatni, mint eddig, az neki okozhat gondokat, tőle veszi el az energiákat. Szerintem úgy kell felfogni: ez is csak egy verseny, nem kell semmit speciálisan jól vagy másképp csinálni, csak éppen úgy, mint az előzőekben.

Nem érzi úgy, hogy az oroszlán barlangjába készül? Százötvenezer őrjöngő spanyol néző előtt az ellenfele egy spanyol pilóta lesz a vb-címért…

Inkább örülök annak, hogy Valenciában dől el a világbajnoki cím, mert sok néző lesz, forró hangulat. A pálya nagyon jól belátható, egy katlan, aminek ettől aztán különleges a hangulata. Sokat motoroztam itt, talán még annál is többet, mint Jerezben. Persze Faubel, aki innen tíz kilométerre született, nyilván sokkal jobban ismeri, de ez nem okozhat gondot, én is mentem rajta eleget.

Tényleg nem izgul?

Miért izguljak? Gyors az Apriliám, tudok motorozni, kinézetre meg csak vagyok olyan, mint Valentino Rossi vagy Faubel… – viccelődik. – Próbálom elkerülni a negatív gondolatokat. Sokan kérdezték: nem félek-e attól, hogy a spanyol csapat a spanyol pályán a spanyol csapattársammal szemben majd hátráltat-e engem? Nos, nem félek. Ha eddig engedtek, ha eddig nem fogtak vissza, akkor most már nem teszik. Ha ők akarták volna eldönteni, melyikünk nyerjen, egyszerűen lecsavarhatták volna a motorom teljesítményét Malajziában, és kész. Én viszont azt érzem, hogy egyre jobban segítenek. Tisztességes a csapat és az Aprilia részéről, hogy megadják nekem a lehetőséget.

Faubel azt mondja, a csapat jobban szeretné, ha ő nyerne.

Ő sok mindent mond. Tény, jó néhány érdek azt kívánná, hogy Faubel legyen a világbajnok – ettől függetlenül azt érzem, hogy engem jobban bírnak a mérnökök. Az meg, hogy ki mit mond, nem érdekel.

El sem olvassa az önről szóló híreket?

Őszinte legyek? Nem. Ha tisztán szakmai dolgokról beszélek, azt úgyis csak egy motorversenyző érti, mondjuk a testvérem vagy a menedzserem, aki minden versenyen ott van velem. Egy hétköznapi ember fel sem tudja fogni, miről van szó. Nem tudják, hogy ha megelőznek az utolsó kanyarban, az nem feltétlenül azért van, mert én nem tudtam befordulni. Könnyű véleményezni, de én nem pazarolom erre az energiámat.

Ne is tegye, mert a pályán nagy szüksége lesz rá. Faubel ugyanis nagyon keveset hibázott az idén.

Úgyszólván alig. A két peches esést leszámítva csak egyszer, legutóbb Malajziában, amikor hagyott elmenni. Egy másodperces hiba volt, visszacsúszott és attól kezdve senki sem kímélte. Visszanéztem a versenyt videóról, és azt láttam, hogy mindenki gyilkolja őt. Corsi és Pasini nem szereti, Joan Olive szeme csillog, ha megelőzheti. A spanyoloknál is megvan ám az egymás közti rivalizálás. És igen, még a másik csapattársunk, Sergio Gadea is adott néhány tanácsot a múltkor, hogy mire figyeljek Faubellel kapcsolatban. Persze mindezek ellenére nem várhatom el, hogy segítsenek nekem. Főleg azért nem, mert vannak négyen, akik például a vb-harmadik helyért csatáznak, nekik muszáj a lehető legjobb eredményt elérniük. Biztos mindent megtesznek majd a győzelemért, de jöjjenek csak, hiszen éppen ez az izgalmas a motorsportban…