Az eddig százszázalékos telje sítményt nyújtó BSE győri és zalaegerszegi sikere után újabb közvetlen vetélytárs legyőzésére készült. Ennek megfelelően lendültek játékba a hazaiak, akik a hetedik percre markánsnak látszó kilencpontos előnyt szereztek. (18–9), hogy azután hat percig „csendben maradjanak”. Ez ebben a sportágban, különösen egy rangadón mindig visszaüt. 16–0-s szériát produkált ebben az időszakban a vendégcsapat, amely megkeményítette a védekezését, s gyorsabb iramra váltott.
Nem nehéz összefüggést találni azzal, hogy ez idő tájt lépett pályára Fürész Emőke, aki talán ismeri a régi Generál-slágert, amely szerint a „jó fűrész ritmusra jár”. A válogatott hátvéd nem csupán a csapat védekezését, hanem a támadásait is új alapokra helyezte, miközben nem hanyagolta el a pontgyűjtést sem. A Szeged 30 esztendős csapatkapitányának esetében a jó játék különösen figyelemre méltó tett, ugyanis közvetlenül a kezdés előtt még fájdalomcsillapító injekciókat kapott, hogy egyáltalán rá tudjon állni a sérült talpszalagjaira.
A BSE játéka a sorra kimaradó ziccerek hatására teljesen elbizonytalanodott. A Szeged apró előnyét szívós védőmunkával ledolgozta a budapesti társulat, de a vezetést nem tudta átvenni, mindig csak utolérte vendégét. Így volt ez egészen a 38. percig, amikor Vida Anna triplájával csaknem harminc játékperc elteltével ismét városmajori előnyt regisztrált az eredményjelző tábla. Ám még ugyanebben a percben gyors egymásutánban a hazaiak kubai irányítója, Licet Castillo beütött két – bizton butának titulálható – személyi hibát, amiért kipontozódott.
A szegediek pedig vannak olyan rutinosak, hogy a felkínált „ziccert” kihasználják. A 70–70-es állást követően már csupán egyetlen játékos talált be a gyűrűbe. Egyszer tempóból, kétszer büntetőből.
Fürész Emőkének hívják.