A hazatérés

Mintha távolodna a mitosz. Lehet, hogy a múló idő teszi, ez az átkozottul felgyorsult világ. A huszonegyedik század diktálta tempó, amely egyre kevesebb lehetőséget hagy az emlékezésre. Mintha réges-régen eltemettük volna már Puskás Ferencet. Olybá tűnik, hogy az a dobpergéssel kísért gyászmenet, az ágyútalpon végső nyughelye felé vitt legendás tízessel legalább tíz éve masírozott volna végig Budapesten.

Pedig csak egy esztendeje történt.

Azóta egyre kevesebb szó esik az Aranycsapat kapitányáról. Alakja, utánozhatatlan cselei, sok-sok emlékezetes gólja egyre inkább a múlt ködébe vész. Ez az élet rendje, szokták mondani. Csakhogy Öcsi utánozhatatlanul a magyar futball alighanem soha vissza nem térő fénykorát jelenti. S így lesz ez ötven, száz év múltán is. Ezért is felemelő ez az utcanévkeresztelő.

A Puskás Ferenc utca.

Lapunkban hányszor írtunk erről, hányszor próbáltunk meg érzelmekre ható írásokkal az illetékesekre hatni, hogy ugyan engedélyezzék már az utcanévcserét. Még élt az Aranycsapat kapitánya, amikor a szurkolók szavaztak, s barátok, tisztelők lelkesedtek a felhívást olvasva. Aztán nem történt semmi. Volt, aki paragrafusokat emlegetett, megváltoztathatatlan törvényeket.

A metrómegálló, az egykori Népstadion-állomás ma sem viselheti a legenda nevét.

De Kispesten nem hagyták annyiban. Újabb és újabb kérvények íródtak, megmozdult a kerület, sőt a futballtársadalom, hogy az az utca, amely a két csodálatos labdarúgó, Puskás Ferenc és Bozsik József életének oly fontos színtere volt, végre kapja meg az őt megillető nevet. Akik ott lesznek szombat délután az egykori Újtemető utcában, alighanem arra gondolnak majd, miközben lopva a Bozsik-stadiont figyelik: Puskás Ferenc büszke lenne arra, ami kedvenc csapatánál történt az elmúlt egy évben. Ha élne, gyönyörködne imádott stadionjában, amelyben felejthetetlen meccseket játszott a Szolnoki Légierővel, a Törekvéssel, a Fradival, a Vasassal, az Újpesttel...

És büszke lenne a csapatra is, az újra bajnokesélyes Bp. Honvédra.

Egy éve temettük el Puskás Ferencet, s talán most nyugodhat meg igazán a lelke.

Végleg hazatért.

Oda, ahonnan indult.