David Villa 343 perc gólcsendet törne meg Észak-Írország ellen

Már nem volt Raúl, de még volt Fernando Torres, amikor Villa már egyértelműen az elsőszámú csatárnak számított a spanyol válogatottban. Az ősz azonban neki és klubcsapatának, a Valenciának is csalódást hozott ezidáig, így az amúgy gólerős támadó már hónapok óta képtelen a kapuba találni a válogatottban.

A rend kedvéért álljon éppen itt: a bajnokságban 12 forduló alatt négyszer, a BL-ben négy kör során egyszer volt eredményes.

A spanyol együttest a gólerős védők és középpályások segítették ki a halványabban teljesítő csatárok helyett. A formán kívül és kapura veszélytelen Villa nyakára a házon belüli rangsorban pedig feljött az Espanyol kulcsembere, Tamudo.

Ettől független Aragonés kapitány változatlanul bízik Villában, keveseknek adatik meg ez a kegy a szakembertől.

Pedig júniusban még minden szép és jó volt: a spanyol válogatott Villa duplájával nyert Liechtensteinben.

Azóta viszont csak a spanyol válogatott eredményes, a valenciai támadó nem.

David Villa görögök ellen 3-2-re elveszített barátságos találkozón 75 percet játszott, Izlandon végig a pályán lehetett az 1-1-s döntetlent elérő együttesben.

A letteket és a svédeket hazai pályán 2-0-ra, illetve 3-0-ra legyőző csapatban is szerepet kapott, de előbbi találkozón 50, utóbbin 52 perc sem volt elég, hogy a hálóba találjon.

A bizalom tehát él Aragonés részéről, de az már korántsem töretlen. Villa eddigi „gólcsend-rekordja” a válogatottban 291 percig tartott: tavaly tavasszal volt hasonlóan eredménytelen, mint most.

A valenciai támadó eddig 27 alkalommal lépett pályára a spanyol válogatottban, és tizenkét gólt szerzett.

A spanyol szurkolók azonban védelmükbe vették Villát és emlékeztettek arra, hogy közvetlen elődei sem villogtak a válogatottban, már ami a gólok termelékenységét illeti.

Ez viszont részben taktikai okokat és magában rejt: hiába gólerős a játékos, ha nincsenek társak, nincsen használható labda, akkor csak őrlődik a védők között. Legfeljebb utat és helyet nyit, vagy előkészít a második hullámban érkező társaknak, de azzal az akkor eredményes játékosok dicsőülnek meg.

Aragónes az alapfelállást tekintve előszeretettel játszik egy csatárral, aki mögött a középpályán két vagy három támadó felfogású játékos kap szerepet, de ebből az inkább balszélsőként a maximumot tudó nyújtani Villa mintha nem igazán profitálna.

Igaz, Fernando Torres kifejezett centerként sem vitte a hátán a spanyol válogatottat, míg Raúl hátravont középcsatárként egyenesen kijátszotta magát onnan, bármennyire is tüntet nélkülözése miatt a közönség.