Az örökifjú Mágus

Fel akarnak jutni?Fel akarnak jutni?

Szép is lenne! – nevet Verebes József, az NB II Keleti csoportjában szereplő, és a negyedik helyen álló Vác-Újbuda LC vezetőedzője. – Egyelőre annak örülünk, hogy van csapatunk, vannak szponzoraink, és még tisztességgel helytálltunk a bajnokságban. Aki ismer, tudja, mindig mindenhol győzni akarok, és persze hogy örülnék neki, ha tavasszal végigvernénk a mezőnyt. S akárcsak 1994-ben Csank Jánost meg a játékosait a bajnoki cím megszerzése után, minket is lovas hintóval vinnének körbe Vácott a feljutást ünneplendő. De maradjunk a földön…

Amatőr vagy profi játékosokkal dolgozik? Úgy értem, futballistái délelőtt esztergálnak, füvet nyírnak vagy marhafelsált árulnak, délután munka után pedig rohannak edzésre?

Szerencsére a húszas keretünk tagjainak csak a futballra kell koncentrálniuk, úgy is mondhatnánk, profi a játékoskeretünk. Ami persze jóindulatú túlzás, mivel a nyáron a budapesti első osztályban szereplő hat tehetséges ifjúval töltöttük fel a garnitúrát. Őket valóban csak névleg nevezhetjük profinak. Meg aztán szegény klub vagyunk, a fizetések olykor csúsznak, a város még nem igazán érzi magáénak ezt az újjáalakuló csapatot, úgyhogy szerénynek kell maradnunk.

Falusi csapatnál is tudna lelkesedni

Ilyesmit Verebes József szájából ritkán hallani: kiveszett önből a tűz?

Hogy mondhat ilyet?! Imádom a futballt és az edzősködést, számomra sohasem nyűg tréninget vezényelni, legyen szó ötöd- vagy első osztályú csapatról. Engem egyvalami izgat: az edzői feladat. Csak hát elmúltak már azok az évek, amikor az ember bátran tervezhetett a magyar futballban.

Meg tudja mondani az okát, miért voltak összehasonlíthatatlanul jobb futballistáink a nyolcvanas években, mint most?

Más időket éltünk akkor. Azokban az években a futball óriási lehetőséget jelentett a fiatalok számára, híresek lehettek, gazdagok – már persze a szocializmus építése közepette. Megszámlálhatatlan gyerkőc jelentkezett a toborzókra. Nézzük meg, mi van manapság! A sportág gyakorlatilag tönkrement, nézők alig járnak a mecscsekre, sem klub-, sem válogatott szinten nem tudjuk tartani a lépést még az európai középmezőnnyel sem.

Lefogadom, ha december huszadikán felhívják valamelyik NB I-es klubtól, hogy jöjjön mester, próbálja meg, akkor kapásból igent mond.

Azt gondolja, vannak még ilyesfajta illúzióim? Ugyan, kérem! Engem és még jó néhány sporttársamat már leírtak. Csak Magyarországon létezik az öreg edző kifejezés, pedig megnézhetné bárki, hogy az Európabajnokságon vagy vébén szereplő válogatottaknál hány éves szakemberek ülnek a kispadon. Már eszembe sem jut, hogy NB I-es csapathoz hívnak. Leírtak, a polcra raktak.

Csak ritkán térképezte fel az ellenfeleket

Mondom, hogy pesszimista lett!

Csak nyitott szemmel járok a világban. Néhány éve az egyik leggazdagabb magyar – név említése nélkül is mindenki tudja, kiről beszélek – szerepet vállalt a mi kis futballunkban, a ligát irányította, óriási pénzeket ígért, és persze a sportág funkcionáriusai hajbókoltak előtte. Ez a jómódú üzletember meghirdette a fiatalítást edzői fronton is: jöjjön az új generáció, idősebbek meg húzzanak a... Nézze meg, mi lett ebből: az utóbbi évek eredményeivel mindenki kötörölheti a fenekét!

Azért a Fradi ellen csak élvezte a meccset, valami visszatért a régi szép időkből. Nem?

Persze hogy jó volt újra a Ferencváros ellen készülni. Bármennyire is bukdácsol a Fradi a másodosztályban, feljut.

Nem fájó pont az életében, hogy sohasem lehetett nevelőegyesülete, a Ferencváros edzője?

Háromszor is dolgozhattam volna az Üllői úton. Hívtak, amikor Győrött edzősködtem és amikor az MTK-nál, de nem tartottam volna tisztességesnek, ha otthagyom akkori kenyéradóimat.

Egyébként jár NB I-es meccsekre?

Eszemben sincs! Akkor sem jártam, amikor az első osztályban dolgoztam. Az ellenfeleket sohasem néztem meg, talán csak a Manchester Unitedet vagy szövetségi kapitányként a hollandokat térképeztem fel.

Mi a véleménye a válogatott Európa-bajnoki szerepléséről, a csoporthatodik helyről?

Nem hiszem, hogy ezen csodálkozni kellene. Itt tartunk. De a fiatalítás a szövetség egyetlen megoldása az életben maradásra. És ha ez az eredményesség rovására megy, hát legyen. Csak azt nem tudom elfogadni, ha a kapitány egyfolytában azt szajkózza, négy év múlva győzünk. Ilyen nincs!

Várhidi Péter maradjon, de még fejlődnie kellene

Maradjon a posztján Várhidi Péter, folytassa a megkezdett munkát?

Amikor Lothar Matthäus volt a kapitány, egyfolytában dicsérte őt a sajtó, hogy a barátságos meccseken milyen jól szerepel, ám a tétre menő találkozókon ő is betlizett, akárcsak most Várhidi Péter. Azt mondom, engedjék csak dolgozni, de a kaput is hagyják nyitva, mert ha nem jönnének a győzelmek, váltani kell. Nincs, nem lehet hosszú türelmi idő a válogatottnál. Ráadásul Várhidi Péternek bizony rengeteget kell még fejlődnie. Bővítenie kell a taktikai repertoárt, hogy ne nyilatkozhassa Moldova kapitánya például azt: felkészültek a magyarokból, ezért verték meg a mieinket simán, három nullára. Meg aztán túl lassú a védelmünk, repülőgép kellene oda hátra, nem ilyen cammogós hátvédsor...