Stílusok harca Pécsett

Kevesen gondolták volna mondjuk az előző bajnokság utáni holt szezonban, hogy hamarosan rangadóvá avanzsál a szomszéd várak találkozója. Márpedig így történt. Immár nem csupán a földrajzi közelség miatt pikáns a pécsiek és a dombóváriak mecscse, hanem azért is, mert ők foglalják el a táblázat második, illetve harmadik helyét – eggyel több győzelmüknek köszönhetően a vendégek birtokolják az előkelőbb pozíciót –, így bizonyára sokan összegyűlnek a telt házhoz eddig inkább női mérkőzéseken szokott Lauber Dezső Sportcsarnokban.

„Jó úton jár mind a két csapat afelé, hogy néhány év múlva ez az összecsapás már ne csak helyi rangadó legyen, hanem igazi, országos hírű párharc – kezdte az esélylatolgatást a hazaiak szakmai igazgatója, Sztojan Ivkovics. – A dombóváriaknak a négybe jutás a céljuk, sőt bajnokesélyesnek tartják magukat, ami nem baj, mert így tudunk egy kicsit spórolni a prémiumokon. Az biztos, hogy mind a két gárda sokkal jobb teljesítményt nyújt, mint a bajnokság elején várták. Két eltérő rendszer csap majd össze, hiszen szinte minden statisztikai rangsor élmezőnyében ott találjuk a vendégek valamelyik légiósát, míg tőlünk nincs az első tizenötben senki, mégis hasonló mutatókkal állunk a tabellán. Úgy vélem, most a dombóváriaknak kell kitalálniuk, mivel vernek meg bennünket, mert mi, ahogy eddig mindenhol, győzni szeretnénk.”

Csak – ahogy arra Ivkovics is utalt – más módszerekkel. Pécsett ugyanis a szervezett csapatjáték dívik, míg Dombóváron inkább a kicsit a sportág utcai válfajára, a streetballra hajazó, sok egy egyezésre épülő kosárlabda. Talán a sok amerikai miatt, hiszen elsősorban a tengerentúlon honos ez a stílus, márpedig Dzunics Braniszlav együttesének négy egyesült államokbeli idegenlégiósa is van.

És egyik jobb, mint a másik!

Az egyes és a kettes poszton egyaránt bevethető Julien Mills éppenséggel az élvonal egyik legjobb játékosának számít jelenleg, amit a számadatok is alátámasztanak: mind a teljesítményindexek (33.6), mind a dobott pontok (24.6) átlagát tekintve második a listán. Az egyébként nem is irányító Michael English pedig 8.9-es átlaggal vezet a legjobb gólpasszadók rangsorában, vagyis remek előkészítő a furcsa technikája miatt nem annyira pontosan dobó bedobó. A védekezés alapembere a távolról is veszélyes, de Dombóváron az ötös poszton szereplő DuJuan Wiley: ő az NB I A-csoportjának második legjobb dobásblokkolója (2.3 meccsenként), és a lepattanózásban sem rest, bár ebben a műfajban „csak” 17. a maga 6.9es mutatójával. A negyedik tengerentúli, Marco Sanders a szürke eminenciás, aki megbízhatóan segít be a négyes pozícióból bárkinek – ez utóbbi két kosaras magasabb csak két méternél a Planet Leasing keretében, miközben az Expo Centerben hemzsegnek a 210 centis centerek.

Nemcsak stílus, hanem szerkezet szempontjából is merőben más tehát a két klub, azaz igazi szakmai csemege elé nézünk. És persze remélhetőleg ezzel együtt színvonalas és izgalmas rangadó vár ránk.