Csak egyetlen légiós tartja a lépést (folytatás)

tes nehezen képzelhető el meg felelő tudású kapus nélkül. Lapunk osztályzatai alapján az ősszel Köteles László teljesített a legjobban, aki már tavaly, a végül kieső Vácban is remekelt. Kétségtelen, a feltörekvő nemzedék egyik legtehetségesebb tagja, aki kiérdemelte a válogatott kerettagságot. Az újonc Nyíregyháza nem vásárolt zsákbamacskát, amikor Filip Lazareanut szerződtette. A román játékos kapuját alig lehetett bevenni (tizennégy gólt kapott, ennél kevesebbet, 13-at csak az első helyezett MTK), így kijelenthető: nem azoknak a légiósoknak a táborát gyarapítja, akiknek szerződtetése kidobott pénz volt. Az egyik legjobbnak tartott kapus, Végh Zoltán azért nincs a listán, mert nem kapott elegendő osztályzatot, tudása azonban megkérdőjelezhetetlen. Némi meglepetésre a válogatott kerettag Balajcza Szabolcs csak a mezőny második felében található, de a paksi Kovács Attilában is több van annál, mint amit helyezése mutat.

A védőknél ismét sokat számított a rutin

Ha azt mondjuk, kapusposzton többé-kevésbé álljuk a versenyt az európai élmezőnnyel, akkor látni kell azt is, védők tekintetében nem ilyen kedvező a helyzet. A válogatott őszi szereplése megmutatta, mekkora gondot jelent, ha egy megsérülő vagy eltiltott alapembert kell helyettesíteni, sőt azt is láthattuk: nem jó, amikor a bal oldali emberfogó szerepkörében jobblábas futballista szerepel. Kemény fricska a mezőnynek, hogy a harmincnyolcadik évét taposó siófoki Kuttor Attila az összetett lista harmadik helyezettje tudott lenni, és hogy a harmincöt esztendős Mladen Lambulics is ott van a legjobbak között. Egyszer már szerepelt a válogatott bővebb keretében az MTK tizenkilenc éves futballistája, Pintér Ádám, s ha fejlődése töretlen marad, nemzetközi szintű védő válhat belőle.

A fiatalok bizonyítottak a középpályások között

Az MTK jó szereplésében nagy szerepe van a hatékony középpályásjátéknak. Zsidai László, Szabó Ádám és Pátkai Máté együttesen sincs még hatvanesztendős, ők a rutin megszerzésével csak jobbak lehetnek. Nehezen lehet vitatkozni Várhidi Péter azon kijelentésével, hogy kevés Vass Ádámhoz hasonló, az ütközéseket bátran vállaló labdarúgónk van, talán Zsidai László, akinek a játéka leginkább közelít a Brescia légiósáéhoz. Az egyik legnagyobb honi tehetség, Dzsudzsák Balázs a tavasszal talán már a holland PSV-ben futballozhat, és ha a „földön tud maradni”, akár tíz éven keresztül is stabil tagja lehet a válogatottnak. A debreceni Sándor Tamás hatalmas játékintelligenciáját mutatja, hogy bár mostanában nem alapembere a Lokinak, nemcsak irányítóként, hanem az egész mezőnyt tekintve is a legjobb tudott lenni. Dicsérni kell az Újpest alkalmazásában álló Foxi Kethevoamát, akinek futballját látva nem fordul meg az ember fejében: elveszi a helyet valamelyik magyar fiatal elől.

A támadóknak még fejlődniük kell

És hogy mi a helyzet a támadókkal? A góllövőlista első két helyezettje, Urbán Gábor és Dorge Rostand Kouemaha egyaránt az élmezőnyben van, mindketten pályafutásuk talán legjobb idényén vannak túl. Előbbit néhány hónappal ezelőtt jóformán csak az MTK Budapest hívei ismerték, mára pedig sikerült feledtetnie a Hollandiába igazoló Hrepka Ádámot. Szinte hihetetlen, de a remek képességekkel megáldott Tököli Attila csak a középmezőnyben található (az idény vége felé azért már valós tudása szerint teljesített), miként az is igaz: Torma Gáborban is több van annál, mint hogy a futottak még kategóriájába tartozzon.

Kár, hogy a már dicsért Urbán Gábor fizikai paraméterei nem elégségesek a nemzetközi porondon az életben maradáshoz, miként abban is megegyezhetünk: a mezőnyben nem tolonganak olyan fiatalok, akik a külföldön szereplő Priskin Tamásnak, Feczesin Róbertnek vagy éppen Rajczi Péternek valódi konkurenciát jelenthetnének.

És ez nem túl biztató az előrelépésben reménykedők számára.