A sejkek is gratulálnak

Urbán Gábor és Dorge Rostand Kouemaha mögött az a Waltner Róbert található a góllövőlista harmadik helyén (Bajzát Péterrel és Hercegfalvi Zoltánnal holtversenyben), akinek csak nyolc meccsen volt lehetősége góljai gyarapítására, mert szeptemberben az Emírségekbe szerződött. Hogy mi motiválta a harmincesztendős játékost? Természetesen az anyagiak. Azt mindenki sejtheti, hogy ebben az országban nem nélkülöznek az emberek, a dúsgazdag olajsejkek pedig szinte mindent megengedhetnek maguknak. Úgy tudjuk, Waltner Róbert a féléves szerződésért mintegy kétszázezer dollárt kapott, és bizony ez olyan összeg, amelyért érdemes belevágni egy ilyen kalandba.

Amely szeptember végén kezdődött, és kis híján idő előtt véget ért...

Ha jól sejtem, a pénteki fontos nap volt az ön számára: csapata, az al-Dafra megszerezte első győzelmét a bajnokságban, a győztes gólt pedig Waltner Róbert szerezte.

Jók az értesülései, valóban így történt – felelte Waltner Róbert. – Legalább ennyire örülök azonban annak is, hogy szerdán a kupameccsünk száztizenhetedik percében egy egyes állásnál gólt fejeltem, és végül három egyre nyertünk. Ott vagyunk a négy között.

Miért vetődött fel mégis, hogy visszatér a ZTE-hez?

Amikor ide kerültem, az edzőnk két mérkőzés után behívatott magához, és azt mondta: neki hősökre van szüksége. Lépjek vissza a középpályára, cselezzek ki három-négy embert, és rúgjak gólokat. Mondtam neki, ez nem az én játékom, és bizony, felvetődött bennem, hogy szerződést bontanak velem. Nem ez történt, a trénert küldték el, az új edzőnknél pedig három összecsapáson háromszor voltam eredményes.

Meséljen az Emírségek bajnokságáról. Milyennek kell elképzelnünk az ottani versengést?

Tizenkét csapat van az első osztályban, mi újoncok vagyunk, és a gyengébbek közé tartozunk. Képzelje el, szeptember vége óta csak öt bajnoki meccsünk volt, két találkozó között rendre többhetes szünet van. Decemberben például játszunk majd tizedikén és huszonegyedikén, aztán legközelebb január tizenhetedikén. A bajnokságban egy gárdában egyszerre három külföldi lehet pályán, az idegenlégiósoktól mindenki a csodát, azaz a gólokat várja. A védők alattomosan futballoznak, a játékvezetők érdekes stílusban vezetik a meccseket, a színvonal gyengébb, mint a magyar első osztályban.

Milyenek az életkörülményei?

Egyelőre még szállodában lakom, sajnos nem könnyű albérletet találni. A kocsit is nélkülöznöm kell, ahhoz ugyanis, hogy vezethessek, újra kell vizsgáznom. De nem panaszkodom, a körülmények profik. Persze ahhoz nem könnyű hozzászokni, hogy ramadán idején este tízkor van edzés, tréningek közben a csapattársaim rendre húsz percen át imádkoznak, a találkozók szünetében pedig maximum három percig tart az edzői értékelés, ezt követően a játékosok leveszik a cipőjüket, lábat mosnak, majd Mekka felé fordulva fohászkodnak Allahhoz...

Mekkora esélyt lát rá, hogy az al-Dafra májusban él az opciós jogával, és végleg megvásárolja a játékjogát? Egyáltalán, szeretné, hogy így legyen?

Már megtanultam, hogy ebben az országban napról napra változhat minden. Most, amikor gólokat lövök, sorra gratulálnak a fehér ruhás sejkek, ha viszont nem találok a hálóba, keresztülnéznek rajtam. De hogy válaszoljak is kérdésére, nem bánnám, ha még legalább egy évet itt maradhatnék…