Üres lelátók előtt

„Milyen a pálya?” „Mély, nagyon mély” – felelte Mező József, a

debreceniek kapusedzője a bemelegítést követően, és a nyomaték kedvéért az Oláh Gábor utcai stadion játékoskijárójának betonjához verte sártól dagadó stoplisát. Ott állt Dzsudzsák Balázs is, aki combhúzódása miatt kabátban, sapkában habzsolta a csemegekukoricát. A válogatott középpályás elmondta, még mindig nem tudja, új klubja, a holland PSV a jövő év elejétől vagy csak nyártól számít-e szolgálataira.

Apropó, szolgálat! A rendőrök éberek voltak. A Nagyerdő környékén lakók szerint már tizenegy óra tájban köröztek arrafelé a rendőrautók, nyilván randalírozók után vizslattak. A Nyíregyházán szeptemberben történt összetűzések után – gondolhatnánk – jogos volt az elővigyázatosság: akkor több ezren rándultak át Debrecenből a bajnokira, s a nagy balhét előre borítékolni lehetett – az más kérdés, hogy az egyenruhások is ludasak voltak az események elfajulásában –, mégsem volt kiemelt kockázatú a találkozó, mert az akkori hivatalos indoklás szerint elfogyott az erre a célra fordítható pénz. Úgy látszik, újra feltöltötték a kasszát, de gyaníthatóan újra hamar ki is ürül, ha indokolatlanul is megcsapolják.

„Többször is egyeztettem a rendőrség illetékeseivel – mondta

Szilágyi Sándor, a DVSC Futballszervező Zrt. ügyvezetője. – Szerettük volna a meccset a Vágóhíd utcai pályán lejátszani, hogy kíméljük a nagyerdei játékteret. Szombaton ugyanis tévés mérkőzésen fogadjuk a Budapest Honvédot, s a közvetítésnek csak az Oláh Gábor utcában vannak meg a feltételei. Ám hiába győzködtem az illetékeseket, nem adták meg az engedélyt. Sajnos oda jutottunk, hogy most már a rendőrség mondja meg, hol rendezhetünk találkozókat.”

S hogy tényleg nem volt félnivaló, arra csak egyetlen érv: az új sorozat, a Ligakupa egyáltalán nem hozta tűzbe a szurkolókat. A táborok a kezdetektől jelzik érdektelenségüket, az ultrák ki sem mennek a mérkőzésekre. Szerdán, amikor Szabó Zsolt először a sípjába fújt, a vendégek szektorában öten álltak, s ahol a hazaiak szoktak tombolni, húszan ültek, és napoztak. A kilencven perc során egyetlenegyszer sem harsant fel, hogy „Hajrá, Loki!” vagy „Hajrá, Szpari!” Nem voltak transzparensek, zászlók, s igazából hangulat sem volt. Csak biztosítás…

No meg három gól. A DVSC behúzott kettőt (Takács Zoltán tizenegyesgólja után a csereként beálló Czvitkovics Péter első labdaérintéséből fejelt a hálóba), míg a labdát alig-alig birtokló vendégek szépítő találata után elmaradt a gólöröm. Mint egy edzőmeccsen. Az alkalmi hangosbemondó pedig közölte: „A végeredmény 2–1.” Jóllehet ekkor

még majd egy félidő hátravolt, nem tévedett.