Lefokozott magyarok

Negyvenegy alkalommal fordult elő a Serie B eddigi tizenhét fordulójában, hogy az aktuális mérkőzés játékvezetője a jegyzőkönyvébe magyar játékos levagy becserélését könyvelte el. Ám az öt légiós esetében igen magasnak tűnő szám önmagában még nem feltétlenül jelent bajt, hiszen ezzel a statisztikával valószínűleg könnyen megbékélnénk, ha valamennyi többi találkozót végigjátszották volna a magyar labdarúgók.

A helyzet azonban nem így fest.

Hiába van szó elismert, jelenleg is válogatott (Vass Ádám, Feczesin Róbert, Rajczi Péter) vagy magyar szinten kiemelkedőnek számító (Kenesei Krisztián, Bognár Zsolt) játékosokról, mégsem beszélhetünk egyikük esetében sem egyértelmű sikertörténetről.

Leginkább talán a Brescia magyar párosa, Vass Ádám és a Feczesin Róbert találta meg a számítását: a szezon elején Serse Cosmi vezetőedző még csak csereként számított rájuk, idővel mindketten bejátszották magukat a csapatba. Az „eredmény” törékenységét mutatja ugyanakkor, hogy a legutóbbi, Modena elleni bajnokin Vass Ádám végig a kispadon ücsörgött, Feczesin Róbert pedig a 89. percben állt be.

„Egyszerűen más taktikát választott az edző, és ebben az elképzelésben én nem szerepeltem – értékelte a „visszaminősítést” az elsőosztályú Napoli által is figyelt Vass Ádám. – A csapat ráadásul hosszú idő után megint győzött, így nehéz lesz újra beverekednem magam a gárdába, de nem adom fel, harcolok keményen.”

Ami Feczesin Róbert helyzetét illeti, neki is iparkodnia kell, ha viszsza akarja szerezni edzője bizalmát. A volt soproni támadót ráadásul a statisztika is minősíti: a csatár eddig mindössze három gólt rúgott, az eddigi utolsót október 27-én.

„Való igaz, hogy a csapathoz hasonlóan nekem sem jött ki a lépés az elmúlt hetekben – fejtegette Feczesin Róbert.– Hogy sok-e vagy kevés a bajnokságban szerzett három gólom? A válaszom egyértelmű: kevés. Mindig lehet jobb teljesítményt nyújtani, én sem vagyok elégedett magammal, sokat kell még fejlődnöm.”

A legnagyobb csalódást talán Kenesei Krisztián szereplése jelenti, a Vasas korábbi sztárja ugyanis a Serie B 19. helyén szerénykedő Avellinóban sem tudott igazán gyökeret verni. A szezon kezdete előtti edzőváltás és a sérülések ugyan kétségkívül rontották a helyzetét, az eddigi 354 játszott percnél azonban vélhetőleg ő is többre számított.

„Kis szerencsével akár négy vagy öt gólnál is tarthatnék a bajnokságban, ám sajnos csak egyig jutottam – árulta el a visszafogott teljesítmény egyik magyarázatát Kenesei Krisztián. – Többet szerettem volna játszani, nem tagadom, emiatt kissé csalódott vagyok. Hogy visszatérnék-e a Vasasba? Angyalföldön mindig szívesen futballozom, és az elmúlt napokban beszéltem is Mészöly Géza vezetőedzővel, de a klubváltás nem került szóba.”

Kenesei Krisztián azonban még mindig a Serie B meghatározó emberének számít Rajczi Péterhez képest. A korábbi újpesti támadónak – ne szépítsük – eddig csak epizódszerep jutott. „Nem vagyok elkeseredve, hiszen hosszú a szezon, és hiszem, hogy eljön az én időm – adott hangot optimizmusának a Pisa harmadik számú csatáraként számon tartott futballista. – Nem azért igazoltam Olaszországba, hogy néhány hónap múlva feladjam a küzdelmet, nem gondolkodom a váltáson. Most például Vitalij Kutuzov sérülése miatt biztos kezdő lennék, ám balszerencsémre nekem is most kell kihagynom néhány napot a szombaton kapott rúgás miatt.”

Sérülés dolgában azonban minden kétséget kizárólag Bognár Zsolt viszi a prímet: a volt ferencvárosi védő a Frosinone kezdőcsapatában kezdte az idényt, a kényszerű kihagyások következtében azonban ma már ő is a csereemberek közé tartozik.

„Játszhattam volna többet is, de nincs okom panaszra, hiszen nyugodt körülmények között dolgozhatok – értékelte az eddigi időszakot Bognár Zsolt. – Ráadásul december végén kiköltözik hozzám a családom is, amit már nagyon várok, hiszen három hónapos kislányomat idáig csak egyszer tudtam meglátogatni, amikor a Lazio-szurkoló halála miatt kaptunk három nap pihenőt.”

Az öt légiós esetét összegezve megállapíthatjuk: ami magyar szinten elég a népszerűséghez és a megbecsültséghez, az az olasz másodosztályban sokszor még a kezdők közé kerüléshez sem elég...