Hét tanács útravalóul

„Nincs szebb annál, mint tanácsokat adni valakinek, aki nem tart igényt rájuk, ráadásul külön öröm azzal a tudattal tenni, hogy az illető biztosan nem fogadja meg őket” – kezdi cikkét a La Gazzetta dello Sport, majd hét pontba gyűjtve felhívja Fabio Capello figyelmét azokra a tényezőkre, amelyek angol kapitányi munkája sikerét is meghatározhatják.

Nézzük sorra a hét jó tanácsot!

„A győztes érinthetetlen, a vesztest azonban kegyetlenül lemészárolják” – hangzik a cikket jegyző Beppe Severgnini első számú figyelmeztetése, amely a kíméletlen brit sajtó reakcióitól óvja Fabio Capellót. Ha a válogatott kijut a 2010-es világbajnokságra, békén hagyják, ha azonban akár csak egy pillanatra is bizonytalanná válik a siker, alighanem azt is megbánja, hogy megszületett. Az első ponttal összefügg a második, amely az Olaszországban az újságírók részéről tapasztalt cinkos, jótékony hallgatás hiányától félti a szakvezetőt, amikor azt mondja: „A média ugyan türelmet színlel, de gyakran nem adja meg.”

„Nem kell jól beszélni angolul: tökéletesen kell beszélni!” – szól a

harmadik pont, amely Fabio Capello szegényes nyelvtudására és a brit sajtó szigorú elvárásaira utal. A következő tanács („Az angolok szuperérzékenyek”) szerint alaptalan a britek ridegségéről szóló legenda, amint azt a Diana hercegnő halála vagy a válogatott szereplése körüli felhajtás is mutatja, a nép nagyon is képes sírni, haragudni – és mosolyogni is.Az ötödik és a hatodik figyelmeztetés azt boncolgatja, hogy az angol társadalom jelenlegi hangulata miatt Fabio Capellónak kevéssé szabad foglalkoznia az anyagiakkal, és nem éri meg barátjával, a szigetországban igen népszerűtlen Silvio Berlusconival mutatkoznia.

A tanácsok sorát a becenévvel kapcsolatos aggodalom zárja:

„Ne hívassa magát Sir Fabiónak vagy Lord Capellónak”, ezzel

ugyanis csak lejáratja és nevetségessé teszi magát. Az útravalót tehát megkapta Fabio Capello, makacsságát ismerve azonban aligha a sajtót böngészve dönti majd el, mit és miképp cselekedjen.