A csapat a legfontosabb

Az éllovas Szivós Márton az őszi szezon 11 mérkőzésén 31 alkalommal volt eredményes, megelőzve a 27 gólos – 2005-ben gólkirály – szegedi Varga Tamást, illetve a 25-ig jutó pécsi Czigány Károlyt. Utóbbi az előző idény rájátszásának legeredményesebb játékosa volt (22 gól), sőt a 2006–2007-es alapszakaszban és playoffban csak Benedek Tibor szerzett nála több gólt – a balkezes klasszis 72-t, Czigány 70-et számlált.

„Szezon közben nem számoltam a gólokat, de ha nem tartanám számon, a szpíkerünk úgyis figyelmeztetne rá, amikor a mérkőzések előtt elsorolja a különböző statisztikai adatokat – tudtuk meg a 26 éves pólóstól. – Egyébként nem tartom nagy dolognak, a sok gól a csapat érdeme is, ráadásul sohasem tartottam magam kifejezetten gólcentrikus játékosnak. Ugyanúgy figyelek a védekezésre, illetve az összjátékra, és ha emellett eredményes is vagyok, az nagyon jó .”

A bajnoki címet a tavasszal hat év után elveszítő Domino jelentős átalakuláson ment keresztül a nyáron: távozott a két gólzsák, Benedek Tibor és Biros Péter, a „helyükre” Vindisch Ferenc és Gór-Nagy Miklós érkezett. Ezáltal valamelyest a csapat taktikája is változott, a Kőér utcában maradók feladata az lett, hogy közösen pótolják a távozókat. Szivós szerint mindenkinek még jobban oda kellett figyelnie, mivel nem állhattak úgy hozzá a mérkőzéshez, hogy majd Biros vagy Benedek megoldja. A gólok pedig valóban eloszlottak, hiszen Kiss Gergely néhány, sokgólos remeklésétől eltekintve az ősszel – különösen a rangadókon – általában szétszóródtak a Honvéd találatai a pólósok között.

„Ez mutatja csapatunk erejét – hangsúlyozta Szivós –, ami sokkal fontosabb a gólkirályi címnél. Inkább ne nálunk pólózzon a legjobb kapus, a legjobb mezőnyjátékos vagy éppen a gólkirály, de mi nyerjünk. Átalakult a nyáron a Honvéd, de csapatszinten folyamatosan fejlődünk, biztató a jövőkép.”

Szerénykedés ide, csapatérdek oda, azért Szivós Márton is elismerte, jó érzés visszagondolni az egyéni sikerekre, mégiscsak kellemesebb, mint a kudarcokra emlékezni. Hogy csak a közelmúltból csemegézzünk… Tavaly Szivóst választották az olasz bajnokság legjobb légiósának, sőt az Euroliga 2006-os négyes döntőjének MVP-címét is hazavihette. Ráadásul lapunk és egy olasz internetes honlap készítette statisztika szerint a klubszínekben nyert aranyérmek alapján az ötödik legeredményesebb magyar pólós, és a vele egykorú, reccói Goran Fiorentinivel néhány év múlva a világ legtöbb klubcímmel büszkélkedő vízilabdázói lehetnek. Egyelőre tíz aranyéremnél tartanak, Benedek Tibor 14-nél, a szerb Vladimir Vujaszinovics 17-nél jár – ám utóbbiak kilenc, illetve nyolc évvel idősebbek.

„Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek a címek nem esnek jól – ismerte el a 2000-ben az év legjobb utánpótláskorú játékosának (no lám, még egy egyéni elismerés) választott Szivós. – Mindezek ellenére is tartom, ez csak akkor ér valamit, ha nem hátráltatja a csapatot a sikerek elérésében, ha az együttes érdekeivel összhangban van. A vízilabda csapatsportág, az egyéni sikerek nagyon szépek, lehet örülni nekik, ám soha senki sem emlékszik arra, ki volt a legjobb játékos, arra viszont igen, hogy kik álltak a dobogó tetején.”