A hadvezéreké a terep

Régi igazság, ám a vasárnapi Barcelona–Real Madrid és Inter– Milan rangadók előtt mégsem árt újból leírni: a legfontosabb mérkőzéseken, a legkiélezettebb pillanatokban és a legnagyobb feszültség közepette gyakran a tapasztalat a siker kulcsa. Higgadt megoldás, lelkesítő kiáltás vagy jól időzített, szusszanásnyi cipőigazítás sokszor a meccs végeredményére is döntő hatással lehet.

Az ilyen stratégiai mozzanatokhoz azonban valódi hadvezérekre van szükség, olyan emberekre, akik a csata hevében is átlátják a pillanatnyi helyzetet, és akik adott esetben – a vezetőedző meghosszabbított karjaként – a pályán is képesek igazgatni a sorokat.

Paolo Maldini és Raúl például ilyen típus.

A Milan illetve a Real Madrid csapatkapitányát egyaránt óriási tekintély övezi együttesében, és erre a félelmetes mennyiségű érem- és trófeagyűjteményük mellett kivételes személyiségük is okot ad. Bár mindketten megtehetnék, hogy az edzésre érve csettintenek a szertárosnak, vegye elő, és adja a lábukra a cipőjüket, bármikor elküldhetnék ifjú csapattársaikat, hozzanak már egy kávét nekik a büféből, ám a két játékos nagysága éppen abban áll, hogy nemcsak futballistaként, hanem emberileg is példát mutatnak a többieknek. Paolo Maldinire sem jellemző a nagyképűség, Raúlról pedig éppen a Real Madrid Castillában játszó Szalay Ádám mesélte: ő az, aki elsőként kérdezi meg a fiataloktól, mi van velük, hogy érzik magukat a csapatnál.

A két játékostól vasárnap is azt várják a szurkolók és a klubvezetők, hogy vezérként fogják össze, irányítsák és segítsék győzelemhez gárdájukat. A Real a Barcelona otthonában játssza majd a spanyol bajnokság csúcsrangadójának számító El clásicót, a Milan pedig az Interrel mérkőzik a lombard főváros derbijén a Serie A-ban.

„Úgy lépek pályára, mintha ez lenne életem utolsó mérkőzése –

fogadkozott Raúl. – A Barcelona–Real Madrid meccset mindig rendkívül feszült légkör jellemzi, furcsamód mégsem emlékszem az Camp Nouban játszott első találkozómra. Azt viszont érzem, hogy most sokkal nyugodtabban, lelkileg pedig jóval felkészültebben várom a meccset, mint évekkel ezelőtt.”

A harmincesztendős madridi legenda, úgy tűnik, nemcsak érettebb, hanem diplomatikusabb is lett az idők során. Arra a kérdésre ugyanis, melyik csapatot tartja a vasárnapi mérkőzés esélyesének, Raúl politikusokat megszégyenítő kiegyensúlyozottsággal válaszolt.

„Négy ponttal többet gyűjtöttünk eddig a második helyen álló Barcelonánál, tehát mondhatnánk, hogy mi várjuk jobb kilátásokkal a vasárnapot – fejtegette a támadó. – Viszont figyelembe kell venni, hogy elméletileg mindig a hazai pályán játszó együttesnek kedvezőbb a helyzete, így ez a tényező az ellenfelünk esélyeit növeli. Rendkívül kiegyenlített csatára számíthatunk.”

Márpedig ha valaki, az 1994 – felnőttpályafutása kezdete – óta a Realban futballozó, számos El clásicón szereplő Raúl szakértő a témában, így előrejelzését ígéretnek is vehetjük.

És ahogy a spanyol csatár szava szent Madridban, Paolo Maldini véleménye is „arany” Milánóban. A Raúlhoz sok szempontból (feddhetetlen klubhűség, száz fölötti BL-fellépés) hasonló pályafutást befutó 39 esztendős védő már a múlt vasárnap megnyert klubvilágbajnokság utáni ünneplés során figyelmeztette társait, a nagy pezsgőzés közepette ne feledkezzenek meg az Inter elleni derbiről se.

Paolo Maldini számára egyébként is különös jelentőséggel bír a vasárnapi összecsapás, hiszen optimális esetben ez lesz élete utolsó előtti bajnokija a nagy rivális Inter ellen: a veterán hátvéd kijelentette, 2008 nyarán biztosan befejezi a labdarúgást. Szó, ami szó, furcsa elképzelni a milánói derbit Paolo Maldini nélkül. Körülbelül olyan lesz majd, mint a Raúl nélküli El clásico…