Nyugalom és egészség

TÓTH ANITATÓTH ANITA
Vágólapra másolva!
2007.12.23. 23:47
Címkék
Talmácsi Gábor számára az idén kétszer van karácsony – az elsőt, az előre hozottat már november 4-én megtartották Valenciában. Ott és akkor szerezte meg a 125 köbcentis kategória világbajnoki címét, s lett a motorsport első magyar világbajnoka. Az év sportolóját, a Nemzeti Sport olvasói szavazásán is legjobb motorost régi karácsonyokról, ajándékozási szokásairól és specialitása, a spagetti carbonara elkészítésének titkairól faggattuk.

Ha Dickens Karácsonyi énekéből hirtelen előlépne a „régi karácsonyok szelleme”, és ahogyan Scrooge urat, végigvezetné önt élete eddigi ünnepein, vajon milyen emlékeket idézne fel?Ha Dickens Karácsonyi énekéből hirtelen előlépne a „régi karácsonyok szelleme”, és ahogyan Scrooge urat, végigvezetné önt élete eddigi ünnepein, vajon milyen emlékeket idézne fel?

Például azt, hogy a testvérem éveken keresztül folyamatosan olyan terepasztalt kért, amelyen egy pályán négy távirányítású autó halad egymás mellett. Minden decemberben megkérdezték tőle: Gergő, mit szeretnél, és ő mindig ugyanazt válaszolta: terepasztalt. Évekig hecceltem ezzel, még el sem hangzott a kérdés, én már mondtam is a kívánságot. Végül évek múltán megkapta. És ahogy számítottunk rá, két napig érdekelte csak, utána megunta.

Önnek volt emlékezetes kívánsága?

Nem emlékszem ilyesmire. Sohasem voltak nagy igényeim, már csak azért sem, mert átéltünk nagyon szegény karácsonyokat is. De azt sem bántuk, mert együtt volt a család, és az minden ajándéknál többet jelentett. Most jut eszembe! Valamelyik karácsonyra kaptunk a tesómmal egy-egy Burago Formula–1-es autót. Az nagyon nagy szám volt akkoriban, mert csak Bécsben lehetett megvenni, úgyhogy nagy becsben tartottuk.

Mi volt a legfurcsább karácsonyi ajándék, amelyet adott vagy kapott?

Egy üveg kóla. A testvéremnek adtam, szépen becsomagolva, szalaggal átkötve, ahogy illik. Persze mást is kapott, de a kólát nem hagyhattam ki, mert abban az időben annyira szerette, hogy mást szinte nem is ivott.

Meddig hitte el, hogy a Jézuska meg a Mikulás hozza az ajándékot?

Sokáig. Talán nyolc-tíz éves lehettem, amikor még mindig izgatottan vártam a csengettyűszót, és meg akartam lesni a Jézuskát – át voltam verve rendesen, na! Persze ez nem olyan nagy baj, legalább tovább maradhattam gyerek.

Az idény végén az ember általában megpihen, végiggondolja az előző háromszázvalahány nap történéseit, fogadalmat

tesz, megbocsát, akinek akar. Ön is megteszi?

Nem hiszem, hogy bárkinek is meg kellene bocsátanom, mivel nem haragszom senkire. Jó volt ez az év, rengeteg szeretetet kaptam az emberektől.

Ez évben önnek kétszer van karácsony: már november negyedikén is ünnepelhetett, az ember legalábbis azt hinné, a világbajnoki arany bármilyen becses karácsonyi ajándékkal felér...

Azért nem volt az ajándék, dolgozni is kellett érte, nem is keveset. De abban igaza van, hogy azt az érmet semmi pénzért nem adnám oda senkinek. Nem úgy, mint az ajándékokat. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit kapok. Sőt az én általam vett ajándékokkal sem tudom megvárni, hogy eljöjjön a szenteste, már korábban odaadom, hogy lássam, mennyire örülnek a szeretteim.

Az idén mit kapott?

Profi hajvágó gépet anyuéktól, a barátnőmtől pedig egymáshoz illő cipőt, övet és táskát. Mindennek nagyon örültem, és ennyi meglepetés bőven elég is. Őszintén megmondom, most a legjobban arra vágyom, hogy együtt legyünk, ezért az én ajándékom az, hogy az egész család elutazik majd külföldre, és együtt pihenjük ki az év fáradalmait.

Az Aspar-csapattal nem lesz közös ünneplés?

Már megünnepeltük, amit kellett, de azért egy SMS-t biztosan küldök majd nekik, csak hogy tudják, gondolok rájuk, hogy érezzék, hálás vagyok azért, amit értem tettek az idény során.

Otthon tölti az elkövetkező napokat?

Igen, a szüleimnél vidéken. Apu már megvette a karácsonyfát, és az udvaron állót is feldíszítette. Anyukám meg süt, főz, ahogy az édesanyák általában – és én imádom a főztjét. Lesz töltött káposzta, pörkölt, bableves, nutellás palacsinta és ehhez hasonló finomságok. Karácsony másodnapján meg én főzök majd: a specialitásomat, spagetti carbonarát. Az egyik itthoni olasz étteremben tanítottak meg rá, beengedtek a konyhába, és hagyták, hogy megnézzem, miként főznek.

Mi a titka a jó carbonarának?

Hogy eltaláld a ritmust.

A ritmust?

Igen. Ugyanúgy, mint a versenypályán, motorozás közben. A tejszínes tojásos szósz csak akkor jó, ha bizonyos állagú. Ha sűrűbb vagy hígabb a tökéletesnél, akkor az étel ehetetlen. Szóval a ritmus – ez a titka mindennek.

Ha már Dickensszel kezdtük, fejezzük is be vele. Mit kívánna az eljövendő karácsonyok szellemétől?

Nyugalmat. Most csak erre tudok gondolni, mert eléggé túlhajszoltam magam az utóbbi időben. Egyszerűen nem volt megállás, mindig akadt valami tennivaló. Úgyhogy nyugalmat, békességet és egészséget. Ezt kívánom...

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik