Soha ne add fel!

Meg lehet bocsátani? A kihagyott helyzeteket? Az ellazsált edzéseket? A lötyögést a pályán? A simlisséget? Az asztal alatti pénzeket? A mellébeszélést? A bundázást? A doppingolást? Az ellenőrök előli bujkálást? A hazudozást? A közgyűlések törvénytelenségeit? A stadionok állapotát? Az öltözők lepusztultságát? Az állami szűkmarkúságot, tehetetlenséget?A politika szereptévesztését? A politikusok sikerek utáni felbukkanását, lózungjait? A tehetségtelenek favorizálását? A minősíthetetlen szurkolást? Az ellenfél agyonrúgását? Az alattomosságot? A másik játékos pocskondiázását? A sportszerűtlenséget? A mérlegelő játékvezetők fura ítéleteit? A futballszakember-képzés zűrzavarát?A focipapák, jégmamák erőszakosságát? Az elveszített aranyérmeket? A hiányzó világbajnokságot? A félbehagyott programokat? A hozzá nem értést? A feleslegesen kínzó gyakorlásokat? Az edzői agresszivitást? A teljesítménykényszert? A rendezetlen munkaviszonyokat? A röhejes szerződéseket? A tartozások elengedését? A sunyiságot? A félrenézést? A jogos pénzek ki nem fizetését?Az amatőr klubvezetést? A szövetségek gyakori tehetetlenségét? A tulajdonosok kiskirálykodását? Az elrontott pályázatokat? A szövetségi kapitányok félrevezetését? Az uram-bátyámságot? A besúgásokat, a feljelentéseket? A holdudvarban lévők kaján vigyorát? Az eredmények manipulálását? A közepes teljesítmények dicsőítését?Az átvágásokat? Az edző elhagyását? A tréner sértődöttségét? A nekem is egy kicsit, neked is egy kicsit szemléletet? A szponzorok saját zsebre (is) dolgozását? A kisstílűséget? A félbetört karriereket? A fiatalok halálba hajszolását? Az érthetetlen tragédiákat? Karácsony van. A sport ajándék (is) – köszönet a 2007-es sikerekért. A sport békesség (is). Ám ne legyünk álszentek! Most két napra felejtsük el, de rettenetes (sport)világban élünk. Meddig lesz ez így?