Végre lehet játszani!

KECSKÉS ISTVÁNKECSKÉS ISTVÁN
Vágólapra másolva!
2007.12.28. 22:45
Címkék
Kevés magyar játékos van, aki külföldön úgy tudott csapatot váltani, hogy az előrelépésként értékelhető. Szélesi Zoltán a nyáron a német élvonalban a kiesés ellen harcoló Energie Cottbustól a francia középcsapatnak számító Racing Strasbourghoz szerződött. A huszonhat éves védő azóta – hacsak sérülés nem gátolja – minden alkalommal kezdő a kék-fehér együttesben.

Szélesi Zoltán összesen tíz baj nokin és egy kupamérkőzésen szerepelt a Strasbourg-ban. A tizenegyszeres válogatott labdarúgó teljes mértékben elégedett új klubjával és jelenlegi helyzetével, de a francia bajnokságból is szívesen továbblépne.

Megérte váltani?

Mindenképpen, hiszen ez a közeg jobban fekszik nekem, mint a német – mondta Szélesi Zoltán. – Belekóstoltam egy másik bajnokságba, amely jobb és erősebb a németnél, és új csapatom is nagyobb erőt képvisel, mint a korábbi. Mások a célok itt, mint voltak a Cottbusnál, itt nem elég a biztos bentmaradás.

Meg tudja fogalmazni a legjelentősebb különbséget a német és a francia élvonal között?

Könnyedén: itt lehet játszani. A Cottbusban sokszor csak az volt a feladatunk, hogy öljük a futballt. Nagyon jó volt az a három és fél év, amit ott töltöttem, de ez itt már valóban labdarúgás. Más a munka, sokkal nagyobb szerepe van a taktikának és a technikának, játékosabb a futball. Mondjuk itt is kétórás a legrövidebb edzés, de egészen más, mint a német tempó.

Jobban figyelnek a szakemberek a francia élvonalra, mint a németre?

Nincs olyan meccsünk, amelyen ne ülne tucatnyi játékosmegfigyelő a lelátón. Még az is előfordult, hogy Joachim Löw, a német szövetségi kapitány is megnézte a bajnokinkat, pedig egyik együttesben sem szerepelt honfitársa.

Milyenek a csapattársai? Azt hallani a franciákról, hogy nehezen fogadják be az idegent.

Az utca embere nem túl barátságos, mondjuk úgy, hogy túlságosan is magabiztosnak tűnik. Valóban nem nagyon szeretnek megszólalni más nyelven. A társaim ugyanakkor nagyon kedvesek, s úgy tetszik, szeretnek. Azon például nagyon jól szoktak szórakozni, hogy az összetartások alkalmával csak én iszom tejjel a kávét, mert amit ők fogyasztanak, az számomra kegyetlenül erős.

A franciaországi életet könnyen megszokta?

Azt leszámítva, hogy az új lakásunk elől az első éjszaka ellopták a kerti virágcserepet, minden rendben volt…

Ezt nem mondja komolyan.

Sajnos igen. Kérdeztem a kapusedzőnket, Alex Vencelt, aki szlovákiai magyar, és tökéletesen megértjük egymást, hogy mit tegyek ilyen esetekben. Azt mondta, hogy a rendőrséghez ne forduljak, de amit a kertben akarok tartani, jól betonozzam le, mert csak az a biztos...

A kapusedző segít az ügyei intézésében?

Igen, de már egyre jobban elboldogulok magam is. Hetente négyszer van nyelvórám, mindennap franciák között vagyok, szóval gyorsan fejlődöm. Az edző is tudja már, hogy értem az alaputasításokat, így már nem kell mellém olyan játékos, aki fordít.

Hosszú távra rendezkedik be Franciaországban?

Kettő plusz egy éves szerződést kötöttem a Strasbourgral, de ha lesz lehetőségem, mindenképpen tovább akarok lépni. Olaszország vonzó célpont, és onnan korábban kerestek már.

Melyik csapat?

A Sampdoria érdeklődött, amikor ide szerződtem. Ugyanakkor nem bántam meg, hogy Strasbourg-ba igazoltam. Nem tudom, milyen lett volna Genovában, de én itt jól érzem magam. Mindig játszom, ennél több most nem is nagyon kell.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik