Az elmaradt felújítás

„Hogy mit csinálnak a finnek a szürke hétköznapokon? Nyáron pecáznak meg isznak, télen viszont túl hideg van a horgászáshoz…”

Tökéletesen jellemző mondat Kimi Räikkönentől, a Jégembertől, az idei Formula–1-es világbajnokság győztesétől, aki sohasem jártatja feleslegesen a száját. Az F1-es sajtótájékoztatókon, amikor muszáj megszólalni, monoton beszéde alatt el-elbóbiskolna az ember, és hiába könyörög neki Bernie Ecclestone, a száguldó cirkusz ura, hogy a pályán kívül is tegyen a sportág népszerűsítéséért, ezt ő nem tekinti feladatának.

Miért is tenné?

Igazából nincs is rá szüksége, hiszen így is a Formula–1 egyik legnépszerűbb versenyzője. Sztárallűröktől mentes, hajlamos a – nyilvános – lerészegedésre, nem vív politikai csatákat, valóban csak a saját feladatával foglalkozik. A tavalyi Brazil Nagydíj előtt sem tett mást: amikor Michael Schumachert Pelé főszereplésével elbúcsúztatták, az akkor még csak leendő ferraris hiányzott az egész mezőnyt felvonultató ünnepségről. Martin Brundle, a brit ITV kommentátora utána a rajtrácson megkérdezte, mi más dolga akadt, ő pedig egy vállrándítással elintézte: „Vécén voltam.”

És ha már a vécénél járunk, kevesen tudják, hogy Räikkönennek egykor egy családi döntésen múlt a karrierje. A famíliának 1998 telén egy fagyos finn estén a következő két megoldás között kellett választania, mire költi a megtakarított pénzét: vagy modernizálja a házát, és az udvaron lévő bódéból a fürdőszoba mellé költözteti a toalettet, vagy a tinédzser Kimit támogatja, hogy a gokartból feljebb léphessen az autósport szamárlétráján.

Természetesen utóbbira esett a választás, s a család nem bánta meg, hiszen a pilóta két és fél éven belül szerződéshez jutott a Formula–1-ben, és a Saubertől kapott aláírási pénzt haza is utalta szüleinek, akik azon nyomban felújították a házukat. A többi már történelem, Räikkönen egy szezont töltött a svájci kiscsapatnál, ahonnan a McLarenhez került, és bár az „ezüstnyílban” ülve többször járt a trón közelében (2003-ban és 2005-ben is második lett a vb-n), hihetetlen balszerencséje miatt sohasem ülhetett fel rá.

A Ferrarinál viszont az első idényében révbe ért, Schumi utódjaként lehetetlen helyzetből felállva hódította el a világbajnoki címet. Persze végső diadalához a McLaren-istálló és Lewis Hamilton bénázása is kellett. Az addig szinte hibátlanul versenyző McLaren-újonc Japánban nyert ugyan, de azzal, hogy a biztonsági autó mögött elfékezte magát, és a mögötte haladó Sebastian Vettel és Mark Webber összeütközött, két ponttal ajándékozta meg a finnt, aki így nem ötödik, hanem harmadik lett a versenyen. Kínában a végsőkig kopott gumijaival küszködő Hamiltont megelőzte Räikkönen, és a brit ahelyett, hogy megelégedett volna a biztos pontszerzéssel, kockáztatott ,és kiesett. Az utolsó futamon hétpontos hátrányból induló finn pilótának Hamilton a gyenge rajtjával, ideges manőverével és a McLaren-Mercedes számítógépes rendszerének véletlen újraindításával kedvezett.

Hamiltonnak a három versenyen elkövetett hibái egyaránt kellettek Räikkönen vb-címéhez, a finn egy hónapon belül visszakapta a sorstól, amit korábban elvesztett a balszerencse miatt.

Räikkönen, aki korábban többször is elárulta, hogy úgy érzi magát a paddockban, mint a börtönben, és szívesebben versenyezne a hetvenes években, amikor még kisebb volt a versenyzők iránti rajongás és nagyobb a szabadság, a szezon végén a Ferrari sajtóközleményében azt mondta: „Ismét szerelmes vagyok a Formula–1-be, boldogsággal telik meg a szívem, ha a versenyekre és a vb-címre gondolok.”

Ezek a szavak minden bizonnyal a Ferrari sajtóosztályának termékei, és talán maga Bernie Ecclestone sem hiszi el, hogy a finnből hirtelen előtört a költő. A Jégember ugyanis nem olvadt el, amikor egy szezon utáni ünnepségen jégből faragott Ferrarival ajándékozták meg, ezek voltak az első szavai: „Mennyi jégkockát törhetek belőle!”