Várakozás

Tegyük le a hólapátot – az a bájos karamellbőrű időjós úgyis újabb havazásról beszél –, aztán keressük meg a petárdázástól, tűzijátéktól megőrült, világgá futó kutyát, és ha nincs izgalmasabb programunk, lapozzunk vissza a futball-történelemkönyvben.

Nem sokat, csupán néhány évtizednyit, s rögtön láthatjuk, hogy ilyenkor mindig valamiféle felfokozott várakozás lengte körül a téli álmát alvó magyar labdarúgást. S most tekintsünk el a Brazíliából, Argentínából vagy egyéb napsütötte országból érkező futballhírektől, amelyekről évtizedekig olvashattak a magyar foci fénykorában a drukkerek, hiszen telente az Újpest, a Fradi vagy a Vasas úgy járt Dél-Amerikába, mintha a Kőbányai Lombikkal játszana edzőmeccset.

Várakozás. Ez volt a kulcsszó negyven esztendővel ezelőtt is, az ország reménykedve számolt vissza, hogy majd végre jól elverjük a szovjeteket Eb-selejtezőn. Nem sikerült. Harminc esztendeje futball-láz tombolt az országban, esélyt latolgatva készült a nép az argentínai világbajnokságra; húsz éve ilyentájt kapitányt cseréltünk (Garami Józsefet Bálint László váltotta); tíz éve az ország még a jugoszláv csapás (1–7, 0–5) hatása alatt szenvedett.

S hogy hol tartunk most? Jó lenne tudni. Lehetne jósolgatni, hogy a megfiatalított, a közönség által (újra) támogatott magyar válogatott némileg összeérve megmutatja a világnak – csakhogy... Ebben a 2008 január eleji várakozásban a bizonytalanság az úr. Hogy akkor most merre, milyen irányba terelik az évtizedek óta válságban lévő sportágat, s persze az is fontos kérdés, hogy kire bízzák a magyar válogatott irányítását.

Foglalkoztunk a témával eleget, az MLSZ vezetősége időpontokat jelölt meg, határnapokat szab, s kétségünk se legyen: az előttünk álló néhány hét a kapitányválasztást körülvevő „őrülettől” lesz hangos. Arról, hogy akkor kit léptetnek elő a paraván mögül, mint ahogyan azt az elődök tették alig néhány éve még Lothar Matthäusszal. Azt már pontosan tudjuk, hogy nem a várakozásainknak megfelelően alakultak a dolgok negyven, harminc, húsz és tíz esztendeje. És olyankor mindig azt mondtuk: kezdjük újra, kezdjük elölről...