Kispesti szezonkezdet: vizsgálat tetőtől talpig

Boszorkányos.

Felmegy a futópadra a futballista, testére biggyesztenek néhány ketyerét, maszkot húznak a fejére, majd fut, rohan mintegy húsz percet, úgy néz ki, mintha a Csillagok háborújából menekült volna meg éppen a birodalmi rohamosztagosok elől, Petrekanits Máté pedig a monitort figyelve megmondja, hogy az illető csatár, középpályás, védő, illetve kapus-e.

A műszereknek nem lehet hazudni, és a műszerek sem hazudnak.

Filó Tamás például rettenetesen kihajtotta magát, az eredményei remekek, a szakember azonban megjegyzi, mintha kicsit fáradtan jött volna a játékos. Ő pedig bólint: így van, egy hétig síelt, előző este érkezett meg Olaszországból, sokat vezetett, és keveset aludt.

Ilyen egyszerű ez.

A kispesti futballistákat szó szerint tetőtől talpig átvizsgálták az Mdurance Labor munkatársai. Ultrahanggal és EKG-val is megnézték a szívüket nyugalmi állapotban, felmérték a testalkatukat, kiszámolták ideális testsúlyukat, testük összetételét, majd a futópadon képet kaptak légzésfunkcióikról, keringésükről, anyagcseréjükről, természetesen terhelés alatt.

Fontos adatok ezek: a vezetőedző megtudhatja, kit hogyan terhelhet, és az edzéseken ennek megfelelően alakíthat ki csoportokat, amelyek gyakran más és más munkát végeznek el. Tökéletes összhang persze nincs, mint ahogy két egyforma futballista sem, ám legalább közelíteni lehet az optimálishoz.

Vegyük például Abrahamot, a Honvéd egyik legjobb játékosát. Az EKG-ja meghökkenést kelt: van rajta valami, ami miatt magyar, pontosabban fogalmazva európai játékost fel sem engednének a futópadra. Az afrikai légiós teste – senki se értse félre… – nagyszerű, a vizsgálatok szerint a zsírtartalom a nullához közelít. Elkezd futni, az orvosok az EKG-eredmény miatt fokozottan figyelnek, de kiderül, semmi baj, ő ilyen, ilyennek született. Egészen más, mint az európaiak. Petrekanits Máté pedig már mondja is: Abraham csatár.

„Csupa izom ez a fiú – elemez a szakember. – Ha valaki hoszszú távon futtatja, pillanatok alatt tönkre is teszi. Hatvan méteren kell meghajtani, ő az, aki képes megvillanni a meccseken, és lövi a gólokat.”

Hozzá kell tenni: Petrekanits Máté nem ismeri a játékosokat, ezt a monitorból spekulálta ki…

Ráadásul eloszlat egy tévhitet is: nem igaz, hogy a magyar futballisták keveset edzenek. Sőt! Olykor túl sokat, egyenesen túledzettek. Az egyes sportágak igényeit nem lehet összehasonlítani, bárkiből lehet futógépet faragni, de az nem feltétlenül tud majd pontosan passzolni, lőni, helyesen dönteni a kritikus helyzetekben. Olykor kevesebbet és másként kellene edzeni, testreszabottan, és ezeknek a felméréseknek éppen ez az értelmük. Szerinte a legtöbb sportágban a Cooper-teszt tönkreteszi a sportolót; Cooper úr arra találta ki, hogy megtudja, ki alkalmas katonának és ki nem, másra talán nem is való.

A laborban megforduló futballisták erejük végéig kihajtják magukat, és az adatok azt bizonyítják, hogy a pályán mutatott teljesítmény nem a játékosok motivációján és akaratán múlik.

„Az a gond, hogy tízezer emberből kettő alkalmas a profi sportra – mondja Petrekanits Máté. – A tehetség sokrétű fogalom, nem elég, ha valaki már tízévesen labdazsonglőr vagy cselkirály. Hogy valaki a csúcsra juthasson, ahhoz kell a szervezete is, és ha az korlátokat szab, a belőle kihozható maximum is kevés mondjuk a nemzetközi szinthez. A magyar futball legnagyobb baja, hogy kicsi a merítési lehetősége. Ha nagyobb lenne a választék, több esély nyílna rá, hogy minden tekintetben alkalmas gyerekekre bukkanjanak a szakemberek, olyanokra, akik képesek tökéletesen megfelelni napjaink igen magas követelményeinek. Persze felnőttkorban is lehet korrigálni, éppen ezt a célt szolgálják az ilyen vizsgálatok: mindenkiről meg lehet tudni, hogyan lehet kihozni belőle a maximumot.”

Ez túl szép befejezés lenne. Az igazság az, hogy a laborban kiderült már az is, egyes, Afrikából érkező légiósok katasztrofális fizikai állapotban vannak, és nem az alkatuk miatt: az alacsony fizetés mellett nem táplálkoznak megfelelően. Néhány perc futás után Petrekanits Máté egyiküket megkérdezte , mit eszik, a játékos pedig azt felelte, csirkeszárnyat.

Így aztán végképp nem lehet értékelhető futballra számítani.