Janne Ahonen csendes ünneplése

Az ügyeletes síugró sztárifjoncok ebben a szezonban Ausztriából érkeztek, Gregor Schlierenzauer, Wolfgang Loitzl és Andreas Kofler szép eredményeket produkált az eddigi Világkupa-versenyeken. Azonban ők is csak másodhegedűsök lehettek az igazi szupersztár, Thomas Morgenstern mögött, az Ahonennél kilenc esztendővel fiatalabb osztrák hat Vk-viadalt nyert meg zsinórban. A sógorok számítottak az 56. négysáncverseny fő esélyeseinek, kiegészülve a 21 éves norvég Tom Hildével. A finn Janne Ahonen ellenben a szezonbéli Világkupa-versenyeken nem ugrott rosszul – de kiemelkedően jól sem. Ezután a négysáncverseny harmadik, bischofshofeni állomásán első lett, és győzelemre állt a patinás sorozatban, biztató pozícióból várhatta az utolsó versenyt, amelyet szintén a bischofshofeni nagysáncon rendeztek meg.

A tapasztalt finnek szüksége volt kikezdhetetlen idegeire, hiszen történelmi tett kapujában állt: ha megnyeri a mostani négysáncversenyt, 1999, 2003, 2005 és 2006 után ötödik elsőségét gyűjthette volna be, ami eddig még senkinek sem sikerült; a német legenda, Jens Weissflog is csak négy győzelemig jutott. Ehhez Ahonen meg kellett tartsa több mint tízpontos előnyét Morgensternnel szemben.

A vasárnapi verseny első sorozatának legjobb ugrása a norvég Anders Bardal nevéhez fűződött, 132.5 méteres kísérletét a változó körülmények miatt nem tudták megközelíteni az összetett győzelemért csatázók. Az utolsó tíz ugró közül egyedül Ahonen jutott el 126 méterig, az utána következő Morgenstern és Schlierenzauer nagyon elmaradt tőle, utóbbi például csupán a 42. helyet csípte meg. Aztán másodikra Bardal elszállt (pontosabban épphogy nem repült elég meszszire), Ahonen viszont 136 méterrel a nap legnagyobb ugrását mutatta be. Morgenstern ugyan felzárkózott mellé, de így is csak harmadik lehetett nagy ellenfele és Bardal mögött, ezzel a finnek büszkesége hoszszú karrierje egyik legnagyobb sikerét aratta azzal, hogy ötödször is megnyerte a négysáncversenyt.

Janne Ahonen híres arról, hogy pályafutása alatt jó ha fél tucatszor húzta mosolyra a száját, örömkitörést pedig még a legnagyobb sikerei után sem láthatott tőle a világ. Pedig alkalma lett volna rá bőven, hiszen már 1993-ban bemutatkozott a nemzetközi mezőnyben, több mint háromszáz Vkviadalának majdnem egyharmadát dobogón zárta, begyűjtött három vb-aranyat is, eddig egyedül olimpiát nem sikerült nyernie. Generációk nőttek fel és öregedtek ki mellőle, az általában a fiatal titánok által uralt sportágban azonban a sziklaarcú finn tizenöt éve van az élvonalban. A visszafogottság azonban csak a sánc környékén jellemzi, Ahonen szabadidejében is bukósisakot visel: motoron száguldozik, sőt dragsterversenyzőként nyaranta autószörnyekkel gyorsul!