Jóval több gól kellene!

A szezon előtt idősebb Ocskay Gábor szakosztály-igazgató által megcélzott nyolc-tíz győzelem már a rájátszás előtti középső szakasz meccsei során teljesíthető. A következő hat mérkőzés ugyanis a fehérvári fiúk előtt végző csapatok ellen esedékes az Erste Bank Ligában, azaz nagyobb az esély a pontgyűjtésre, mintha a felsőház tagjai következnének. Az pedig, hogy az idény előtti terv teljesíthető, majdhogynem maga a csoda.

Tudniillik hiába volt október végén két pont az Alba Volán neve mellett (mindkettő hosszabbításos, illetve szétlövéses vereség után került oda), nem nagyon volt minek örülni. Az egyhuzamban begyűjtött tizenöt zakó a kitartó drukkerek idegeit is kikezdte, a játékosok szintúgy maguk alatt voltak, s ezen az sem változtatott sokat, hogy a legelső győzelem után a csapat elkezdte kisebb-nagyobb rendszerességgel csipegetni a pontokat. Aztán folytatódott a sok vereség, egy győzelem, sok vereség sorminta, s november közepére odáig fajult a helyzet, hogy Jan Jasko vezetőedző állása is veszélybe került.

Az ő helye aztán megszilárdulni látszott, mivel a Volán 4–1re nyert az Olimpija Ljubljana csarnokában, ám a sikert három kudarc követte, Jasko és a csapat között pedig kezdett egyoldalúvá válni a kommunikáció, a szlovák tréner visszafogottság nélkül teremtette le azokat, akik szerinte nem teljesítettek. Ennek természetesen edzőváltás lett a vége, s Énekes Lajos, az örökös segéd tényleg felrázta a társaságot. Öt mecscsen ugyanennyi pont lett a termés, aztán viszont jött megint a már jól megszokott pont nélküli széria, no meg Ted Sator, akit időközben Pat Cortina közbenjárásával szerződtettek, de csak a Pannon-kupa után állt az Alba kispadja mögé. Akkor azonban a szezon legjobb játéka és Palkovics Krisztián mesterhármasa révén 4–1-re nyert a Volán a Salzburg ellen. Azóta megint öt vereség zsinórban, azaz úgy tűnik, gyökeres változás mégsem történt.

„Amikor megérkeztem, a csapat erőállapota nem volt a legjobb, elsődleges feladatomnak tehát azt tekintettem, hogy ezen javítsak – kezdte egy hónapos munkája elemzését Sator. – Ez sikerült, hiszen nem volt olyan meccs, amelyen feltörölték volna velünk a padlót. További pozitívum, hogy jobban korcsolyázunk, járatjuk a korongot, és védekezünk, mint azelőtt, de a gólszerzéssel még mindig hadilábon állunk.”

Ezért Sator két góllövő csatár szerződtetését kérte – többet is szeretett volna, ha a pénztárca engedné... –, ellentétben azzal a vélekedéssel, amely szerint inkább kemény bekkeket kellene igazolni. Érkezett tehát a szintén hiányposzton játszó szélső, Matic Kralj. A szlovén sok időt töltött a jégen az alapszakasz utolsó meccsén a Vienna Capitals ellen, és Sam Ftorek – az NHL Hall of Fame-tag, Rob Ftorek fia – is hasonló munkamennyiségre számíthat, ha Sator tervei szerint kedden vagy szerdán megérkezik.

„Kralj nem azért jött, hogy a padon üljön, jó játékos legyen minél többet a jégen! – folytatta Sator. – Sok ügyes fiatal van a keretben, de ők még nem képesek vezetni a csapatot, ezért kell melléjük néhány rutinos hokis. Énekes Lajos sokkal jobban ismeri ezt a keretet, mint én, figyelek rá, ő mondta azt is, hogy Hetényi Zoltán igazán különleges kapus, ezért is tettem be többször. A középső szakasz során ő lesz a kezdő, de számítok Budai Krisztiánra is, úgyhogy a ketrec előtt rendben vagyunk.”

Mindazonáltal a Volán így is gyakorlatilag minden lehetséges összevetésben utolsó, amiben jókora szerepe van annak, hogy csak az első sor támadói – Palkovics Krisztián és ifjabb Ocskay Gábor – produkál a kívánalomnak megfelelően.

„Senki se várja, hogy egyik napról a másikra minden megjavul. Amióta megjöttem, keményen dolgozunk, szinte hosszú edzőtáborozást végzünk, amelynek azonban már érezhető a pozitív hatása. Ám amíg nem lövünk gólokat, nem egyet-egyet, hanem sokat, addig nem jutunk messzire. Ez a bajnokság igen színvonalas, nem könnyű nyerni. Ám az alapszakasz már a múlt, a sorozat középső szakaszában van esélyünk arra, hogy bejussunk a legjobb nyolc közé” – véli Sator.