Tán túlzottan is naivak voltunk, amikor azt gondoltuk, csütörtökön már nem következhet újabb csavar az utolsó óráit élő soproni csapat ügyében. Előzetesen anynyit lehetett tudni: felbukkantak a futball-kft. olasz többségi tulajdonosai, és Sopronba utaznak, hogy rendkívüli taggyűlésen az önkormányzattal és az ügyvezetővel együtt megoldást találjanak az egyre kaotikusabb helyzetben. Majd negyven perccel a délután két órára meghirdetett tárgyalás előtt már a stadionban voltunk, s a klubirodában érdeklődtünk: hol lesz a megbeszélés. Meg sem lepődtünk, amikor az elénk siető asszisztens közölte: ő bizony nem tud arról, hogy bármilyen taggyűlés is lenne. Kértük, szóljon az irodájában éppen telefonáló Köteles Zsoltnak, ugyan árulja el, mi lesz most. A csapat ügyvezetője készséges volt: „Nem lesz itt semmilyen taggyűlés, azt ugyanis csak én hívhatom össze. Tudom, az olaszok úton vannak, de nem ide, hanem a városházára mennek, hogy az önkormányzat képviselőivel egyeztessenek. Engem speciel arra a megbeszélésre nem hívtak meg, de azért elmegyek.”
Ekkor vetődött fel bennünk először, hogy rossz helyen várakozunk, ezért telefonos segítséget kértünk, s az olaszokat elkísérő Hajdú Katalin számát tárcsáztuk. A fővárosi Első Magyar Mediátor Iroda vezetője azonban állította: lesz rendkívüli taggyűlés, hiszen azt megbízója, az olasz többségi tulajdonos összehívta, s ne mozduljunk a stadionból, mert ott, a társaság székhelyén kerül sor a megbeszélésre. Igaz, erről eleinte Abdai Géza, a várost mint kisebbségi tulajdonost képviselő alpolgármester nem tudott – de ez legyen az ő baja. Három óra előtt néhány perccel aztán mégis befutott Abdai Géza, majd nem sokkal később begördült az olaszokat szállító kisbusz is. Ám a kikászálódó társaság között egyetlen ismerős arcot sem láttunk. Mégis megnyugodtunk, mert úgy voltunk vele, ha már egyszer Sopronba jöttek, akkor valaminek történnie kell.
Nem így lett.
A felek majd két és fél órán keresztül tanácskoztak, majd úgy távoztak, mintha nem is a megszűnés határára sodródó egyesület sorsa forogna kockán. Emlékezzünk rá: a csapattól megvonták a versenyzéshez szükséges klublicencet, tartozásai miatt levontak tőle három pontot, és március 31ig kizárták az átigazolásokból. A becsülettel kitartó labdarúgók péntekig adtak haladékot: ha akkor sem mondanak nekik semmi érdemlegeset, elmennek máshová futballozni.
Nos, új hír nincs, hacsak az nem, hogy az egyeztetés kimerült abban, mennyi is hiányzik a soproni kasszából.
„Úgy határoztunk, hogy jövő hét csütörtök délelőtt tizenegy órakor folytatódik a taggyűlés – mondta az olaszok képviseletében nyilatkozó Hajdú Katalin. – Örülünk, hogy végre létrejöttez a találkozó, és megegyeztünk, nem hánytorgatjuk fel a múltat, nem beszélünk arról, ki miben hibázott. Az olaszok nem szándékoznak kivonulni, folytatni akarják soproni szerepvállalásukat. Azonban előbb át kell világítani a teljes gazdasági társaságot, hogy megtudjuk végre, pontosan mennyi a tartozás, és mire kell költeni.”
Könyvvizsgálók bújják tehát a papírokat, miközben gyakorlatilag már nincs csapat, amelyet ki kéne húzni a csávából.
Meglátásunk szerint ugyanis csütörtökön csak az jelentett volna megoldást, ha az olaszok temérdek pénzt hoznak magukkal, vagy azt mondják, köszönjük, vége – ezzel pedig megnyílt volna az út egy lehetséges új befektető előtt.
Mivel egyik változat sem valósult meg, átvilágítás ide vagy oda, az már nem több puszta időhúzásnál, a haldokló együttes kivéreztetésénél.
Szomorú...