Átlőtte az orosz falat

Kindl Gabriella a szlovén Krim Ljubljana színeiben fordulatos – és csapata számára talán sorsfordító – BL-meccsen győztesként vonulhatott be az öltözőbe, miután klubtársaival felülmúlta a világbajnokokkal kiálló orosz Zvezda Zvenyigorodot, a B-csoport legerősebb tagját. A Krim 35–33-as sikerével megmentette saját maga számára a csoport harmadik helyét – és így a KEK-szereplést –, miközben az egykori újvárosi átlövő négy gólt lőtt. Sérülés és rehabilitáció után ünneppé vált számára a visszatérés az első csoportkör végén – de van-e még visszaút a magyar válogatottba? A nemzeti együttesben a 2005-ös szentpétervári vb óta nem szerepelt, mert nem hívta a szövetségi kapitány.

Milyen volt a mérkőzés? Mindvégig izgulniuk kellett a nézőknek, vagy a hajrában már hátradőlhettek?

Végig szoros küzdelmet vívtunk, hol az oroszok, hol mi vezettünk, ám a végjátékot mi bírtuk jobban – mondta Kindl Gabriella. – Az döntött, hogy az edzőnk főként a fiatalabbakat szerepeltette. Az idei szezonban először alakultak úgy a dolgok, ahogy mi szerettük volna, ezt a formát kellene máskor is hoznunk, mert az utóbbi időkben már mindenki elégedetlen volt velünk. Mi magunk is.

Mennyit játszott, és hol volt feladata?

Az első félidő második felében, aztán a második játékrész elején, majd a hajrában játszottam, összesen úgy fél órát. Ha hadra fogható vagyok, többnyire ennyi időt kapok, megosztjuk egymás között a feladatokat aszerint is, hogy ki mennyire egészséges. Védekezésben és támadásban is számítanak rám, most is így történt, nem volt könnyű átlőni az orosz falat, de nekem sikerült.

Most kik a sérültek?

Siti Eszter például keresztszalagműtéte után lábadozik, és az előző BL-fordulót leszámítva én is két hónapja játszhattam legutóbb meccset. Októberben beszakadt a vádlim, akkor kellett volna négy-öt hét pihenő, hogy rendbe jöjjön, ehelyett felesben edzettem és pihentettem, nem vártuk meg a teljes gyógyulást. Nemrégiben viszont két és fél hetet kapott a lábam a gyógyulásra, és mára már teljesen rendbe jött. A pihenőidőben bajnokin és edzőmeccseken sem szerepeltem, más kérdés, hogy a bajnoki nem számított különösebben, mert az edzések színvonalát nem üti meg. Mindezek után már az is boldogság, hogy teljes értékű munkát végeztem.

Meddig marad Ljubljanában?

Maradnék is, meg mennék is, de most örülök, hogy itt lehetek. Élvezem a kinti létet, új edzőnkkel a szakmai munka is olyan szintűre emelkedett, mint amilyet Magyarországon végeztem. Tavaly alapos fejmosást kapott az egész társaság, az igazi generációváltás még nem történt meg a klubnál, az idősebb játékosokban pedig nem érzek már elég tüzet. Most ha nem is a BL-ben, de legalább a KEK-ben folytathatjuk, és a szponzorok talán ismét elégedettek lesznek.

És ön is az lesz? Éveken át válogatott volt, az olimpia viszont nagyon hiányzik az életéből. Bízik még benne, hogy egyszer kijuthat a játékokra?

Kétezer-öt óta nem hív a kapitány. Sajnálom. De így is meg kellett találnom a számításaimat. Ha Németh András visszahívna, örömmel mennék, és minden erőmet mozgósítanám, hogy előbbre vigyem a csapatot. De butaság lenne két év kihagyás után abban reménykedni, hogy ismét beválogat.

Szakmai okai vannak a mellőzésének?

Én nem tudok másról, hiszen összetűzés, szóváltás nem volt közöttünk. Játszottunk is klubcsapata, a Hypo ellen az ősszel, beszéltünk is, igaz, nem túl mélyrehatóan. Valahol a háttérben azért ott van a gondolataimban, hogy egyszer kijussak az olimpiára. Mindenkinek ez az álma, Athén előtt ott voltam a közelében, csak az utolsó pillanatban maradtam ki.

Megnézte a magyar válogatott világbajnoki mecscseit?

Nem tudtunk hazamenni, nekünk decemberben második alapozást tartottak, de az interneten rátaláltunk egy élő közvetítésre, így láttuk az oroszok elleni negyeddöntőt is.

Már kívülállónak, szurkolónak érezte magát?

Aki volt válogatott, az nem ül le úgy meccset nézni, mint egy szurkoló. Együtt mozogtam a lányokkal, meccs közben sokszor jutott eszembe, hogy ezt vagy azt a helyzetet én talán meg tudnám oldani, és többször a kezünkben éreztem a sikert…