Árpi betojt

"Jó játékos vagyok." "Amikor megnézett az Austria, betojtam." Két, jóformán tetszőlegesen kiválasztott mondat lapunk mai számából.

Bizonyos Majoros Árpád mondta ezeket, és nem tudom elítélni, ha valaki most a feje búbját vakarja: kicsoda ő? Magam ugyan emlékszem, hogy egy nyári edzőmeccsről két Vasas-őrült barátom (igazuk van: akinek Vasas-őrült barátai vannak, magára vessen...), Gabi és Dani eksztázisban üvöltötték nekem: megvan a magyar Cristiano Ronaldo! Orosházáról igazoltuk!

Itt felszisszentem, csak mert magam számára is ellenszenvesen szkeptikus vagyok, pedig nevezett várossal nincs is semmi bajom, legyen elég hozzá, hogy innentől kezdve nagyon figyeltem Árpit. Nagyon szép biciklicseleket csinált, igaz, picit lassabban, mint az a srác, aki a Manchester Unitedben trükközik hasonlóval. Annyival lassabban, hogy amíg a portugál klasszisnál a védő tudja, mi következik, mégis bedől a trükknek, a magyar bekkek sokszor akkor is leszerelték Majoros Árpádot, amikor váratlanul érte őket a csel.

Nem Majoros Árpáddal van a baj, hamisítatlan magyar focista ő, a mi tehetségünk. Hogy itthon csaknem ötven élvonalbeli mérkőzés nem volt elég neki ahhoz, hogy támadó futballistaként a lábát elhagyó labda akár csak egyetlenegy esetben valahogy átvergődjön a gólvonalon (most mégis légiós lett), szikár tényadat, mégsem azt (vagy csak azt) bizonyítja, hogy hősünk gyenge futballista lenne - nem Ronaldóhoz, a magyar szinthez képest.

Másról van itt szó. Amikor Cs.-t, az ismert menedzsert egy szuper terepjáróból láttam kiszállni, mondtam is neki: a világ legjobb autócsodáját is megérdemli ő, aki Zs.-t eladta Ö. országba, és még azt is elintézte, hogy a válogatottban játsszon. Bizony, a magyar futballban élők (játékosok, edzők, játékvezetők, vezetők, szövetség, gyúrók, orvosok, technikai vezetők, pályagondnokok, szertárosok, sajtófőnökök) közül a menedzserek dolgoznak messze a legjobban.