Műfűrapszódia

Talán felesleges lenne most kinyitni a tizenhét esztendeje elspájzolt szovjet pezsgőt, de az biztos, örömteli pillanathoz érkeztünk. Hiába áztatta eső az országot, s hiába jeleznek a naptárak és határidőnaplók január közepét, ezen a szombaton szinte minden edzőmeccset kifogástalan pályán játszhattak a csapatok. Egyszerűbben fogalmazva: műfüvön.

Mondhatni, nem különösebb szenzáció ez, tán szóra sem érdemes. Csak hát mondjuk tíz esztendeje még legfeljebb álmodozhattunk erről. Ma már a legtöbb profi klubnak saját műfüves pályája van, s ez még mind semmi: egyegy jól menő, futballszerető vállalkozó segítségével még néhány faluban is büszkélkedhetnek hasonlóval.

A fejlődés ilyen szempontból megállíthatatlan: ha még nincs is a kluboknak komfortos, modern stadionjuk, tökéletesen felszerelt orvosi szobájuk, s ha jó néhány egyesület manapság is pénz, támogató, szponzor után futkos – legalább van hol edzeni a legzordabb időben is. Becsüljük ezt meg. S persze ne felejtsük el figyelmeztetni a futballszakmát, hogy a mellébeszélés, kifogáskeresés és siránkozás ideje lejárt.

Tíz éve még sajnálkozva bólogattunk, s tán néhány könnycseppet is elmorzsoltunk, amikor az edzők megtört hangon nyilatkozták: telente nincs hol edzeni, latyakban, sárban, hóban futkosnak a srácok, és csak egyetlen megoldás marad, a drága külföldi edzőtábor. Mára mindez megváltozott, a globális felmelegedésnek köszönhetően előbb-utóbb valóban lesznek angyalföldi pálmafák, de addig is ott van például a XIII. kerületben a fedett, fűtött, csaknem nagypálya méretű műfüves edzőpálya.

Nem csoda, hogy a Vasastól már bérbe vette például az Újpest is. Immár számon lehet kérni a kifogástalan szakmai munkát. Most már valóban az edzőkön a sor, hogy megtanítsák futni, dolgozni játékosaikat. Mert elsősorban a munka hiányzott a magyar futballból, miközben mi sajnálkoztunk a salakos pályák, a szétfoszlott medicinlabdák, az elszakadt gumikötelek, az elnyűtt mackóalsók és a csámpás futballcsukák miatt. Mindez elmúlt. A műfüves pályák tökéletes hátteret jelenthetnek a várva várt fejlődéshez. Csak attól tartunk, hogy ebből a tavasszal semmi sem látszik.