Bombagól döntött

Minden a ghánai válogatott mellett szólt a Guinea elleni nyitó mérkőzés előtt: a hazai pálya előnye, a keretben szereplő futballisták játéktudása és a múlt is, elvégre négyszer nyerte meg a tornát, míg a guineaiak csak egyszer – 1976-ban – jutottak el a fináléig, és ott is elbuktak.

Ennek megfelelően is kezdett a házigazda, az első félidőben hihetetlen nyomás alatt tartották a guineai kaput, de csak közelébe került a gólnak, a 20. percben Junior Agogo, majd a 27. percben az angol Chelsea-ben légióskodó Michael Essien fejese csattant a lécen, a 40. percben pedig Sulley Muntari iszonyatos erejű lövése vágódott az alapvonal mögé a kapufáról. Mellettük az Udinesében szereplő Asamoah Gyan veszélyeztetett, de ollózása után a labda néhány centivel a kapu mellé hullott – ha bement volna, alighanem egyből a torna gólját csodálhattuk volna meg már az első mérkőzésen.

Hőseink közül ketten (Muntari és Asamoah Gyan) aztán a második félidőben már pontosabban céloztak, bár utóbbinak kétségkívül könnyebb dolga volt. A guineaiak védője, Oumar Kalabane ugyanis felvágta Agogót a büntetőterületen belül, és a Seychelles-szigeteki(!) bíró által jogosan megítélt tizenegyest Asamoah Gyan nagy erővel rúgta az egyébként remekül védő Kemoko Camara kapujába. Míg a hazai játékosok speciális örömtáncot lejtettek, a lelátón a több mint negyvenezer szurkoló ölelte-csókolta egymást.

Tíz perccel később viszont lefagyott az arcokról a mosoly, ugyanis Kalabane helyrehozta hibáját, a 26 esztendős védő szöglet után robbant be a ghánai kapu elé nagyszerű ütemben, és erős fejesét Richard Kingson csak a gólvonal mögé tudta segíteni.

A gól jót is tett a francia Saint-Étienne-ben légióskodó Pascal Feindouno vezette guineai válogatottnak, amely ugyanolyan közel járt az egy ponthoz, mint a ghánaiak a szünet előtt a gólhoz. Hogy mégsem maradt a döntetlen, arról Sulley Muntari tett, akinek 25 méterről megeresztett bődületes erejű bombájával az utolsó percben megszerezte a győzelmet a hazai csapat. A ghánaiak tehát hozták a papírformát, de a második félidőben mutatott teljesítményükre nem lehetnek büszkék.

Egyébként nagyszerű mérkőzés volt, kezdésnek mindenképpen biztató, és a lelátón szorongó megfigyelők sem lehetnek elégedetlenek, hiszen jó néhány tehetséges labdarúgó bizonyított, gondoljunk csak Agogóra, Laryea Kingstonra, Kemoko Camarára vagy éppen Kalabanéra.

Ha a játék nem is, van valami, ami biztató lehet a ghánaiak számára: 2004-ben és 2006ban is győzelemmel kezdett a házigazda – előbb Tunézia, majd Egyiptom –, és a végén meg is nyerte a tornát.