Ingyen a siker sem kell

Pajor-Gyulai LászlóPajor-Gyulai László
Vágólapra másolva!
2008.01.20. 23:22
Címkék
Bizonyos csapatokra és edzőkre alig jut reflektorfény. Ilyen a REAC, amely sokak meglepetésére már harmadik éve rendületlenül tagja az élvonalnak, és kispadján Aczél Zoltán ül, aki játékosként a válogatottságig vitte, és jelentős része van a csapat bravúrjában.

Sértő, ha azt mondom, kiscsapat edzője?Sértő, ha azt mondom, kiscsapat edzője?

Nem, bár nekem a REAC nem kiscsapat – igazított ki Aczél Zoltán.

Mert?

Mert itt lettem élvonalbeli edző, és ez a klub életem egyik legfontosabb állomását jelenti. Persze a feltételezés jogos, hiszen ha a REAC költségvetését, lehetőségeit és céljait nézzük, akkor valóban kiscsapatnak számít.

Másfél éve nem is volt más ajánlata?

Újpesten éppen megkaptam a juniorokat, az első csapat mellett pedig pályaedzőként dolgozhattam volna, amikor megkeresett a REAC. Korábban dolgoztam már felnőttekkel, a Turával bajnokságot nyertünk a harmadosztályban, ám egy élvonalbeli ajánlat ezekkel nem vethető össze. Óriási volt a kihívás, én pedig úgy éreztem, a múltam alapján megértem erre a feladatra.

Arra, hogy átvegyen egy hét forduló után egyetlen árva ponttal szerénykedő csapatot?

Akár arra is. A reménytelennek látszó munka nem sokakat vonz, én viszont úgy éreztem, így is lehet alkotni. Az eszembe sem jutott, hogy idejövök, majd csak lesz valahogy, és addig is keresek egy kis pénzt, amíg ki nem rúgnak. Én alkotni szerettem volna és szeretnék manapság is, és hogy tavaly nem estünk ki, az őszt pedig a tizenegyedik helyen zártuk, engem igazol.

Ha már szóba hozta a keresetet: igaz, hogy ön az élvonal legkisebb fizetésű vezetőedzője?

Nem ismerem mások pénzét, de el tudom képzelni. A REAC ajánlata ebben a tekintetben alig volt több, mint amennyit Újpesten kerestem volna a junioroknál. Ám munkám elismeréseként könyvelem el, hogy a nyáron sokkal jobb feltételekkel hosszabbíthattam szerződést, magyarán, jelentősen megemelték a béremet.

A magánéletben kimondottan csendes, visszafogott ember, a meccsek után viszont olykor szétestek az öltöző falai, annyira megemeli a hangját. Enynyire szenvedélyessé teszi a futball?

Én mindig győzni akarok, ami persze nem lehetséges, ám ha azt látom, hogy egyesek nem küzdenek teljes erővel, nem tesznek meg minden tőlük telhetőt a sikerért, valóban kiborulok. Ez azonban nálunk nemigen jellemző, ráadásul ha erélyesebb vagyok, arra azért figyelek, hogy senkit se sértsek meg.

Könnyű tűzben tartani egy olyan csapat játékosait, amely kiugró sikerben nemigen reménykedhet, és állandóan a túlélés, a kiesés elkerülése a cél?

Nem könnyű, de megoldható. Nálunk a munkám harminc százalékát teszi ki a szakma, a többi rész a pszichológiáé, és azt hiszem, apró célokért is lehet küzdeni. Aki ide jön, az tudja, hogy a REAC-ban játszik, ahol a tizedik hely már óriási bravúrnak számítana. Borzasztó ezzel együtt élni, de muszáj, és ennek is köszönhetjük, hogy másfél hónapja a klub történetének legeredményesebb őszét zártuk. Emellett vannak azért nálunk olyan profi labdarúgók, mint például Nyerges Krisztián vagy Torma Gábor, akik bármelyik más csapatban megállnák a helyüket, és az ő motivációjukkal sincs gond sohasem.

Kiesni aligha tudnak, a Sopronnak és a Tatabányának annyira kilátástalannak látszik a helyzete.

Gyűlölöm ezt hallani. A játékosaimat is óva intem, nehogy lefutottnak tekintsék a kiesés elleni harcot, hiszen a Tatabánya is próbál erősíteni, biztosan nem adta fel a küzdelmet, tehát nincs okunk elkényelmesedni. És egyébként is: nem szeretném, ha csak úgy az ölünkbe pottyanna bármi is, jobb, ha nem kapjuk, hanem kicsikarjuk a sikert.

Meddig marad a REACnál?

A szerződésem határozatlan időre szól, bármikor elküldhetnek két hónap felmondási idővel. Egyébként büszke vagyok rá, hogy másfél év alatt egyetlen pillanatig sem forgott veszélyben az állásom, ez pedig az élvonalban, az alsóházban igen nagy szó.

Nem így értettem: mikor váltana, és szerződne egy magának szebb célokat is megengedhető csapathoz?

Erre mit felelhetnék? Természetesen jó lenne, ha egy szép napon valaki magához hívna, és azt mondaná, Aczél úr, legyen az edzőnk, a cél a dobogó. Remélem, ez a nap is felvirrad egyszer. Érettnek érzem magamat rá, de az biztos, hogy kilincselni, telefonálgatni nem fogok egy ilyen állásért sem. Megbecsülöm, hogy stabil a helyem, tagja vagyok annak a szűk rétegnek, amely élvonalbeli edzőnek mondhatja magát, és ha egyszer tovább is léphetek, mindig hálás leszek a REAC-nak, hogy megadta ezt a lehetőséget.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik