Licencbiztonság

A Diósgyőri Balaton után engem különösebben már nem lep meg a Soproni Rákospalota, mifelénk régóta nem a földrajzi viszonyok határozzák meg egy-egy klub nevét.

Erről is szólhatnék, de már milliószor írtunk a telephelyváltásokról (jó, egyelőre szimpla elköltözésről, de azért ne hagyjuk magunkat teljesen hülyének nézni); szólhatnék az interjú alatt magát elsíró palotai klubtulajdonosról; szólhatnék a Sopronban tömegbázist látó, a meccsekre sok ezer őrjöngő szurkolót váró klubvezetőkről; vagy szólhatnék a felszívódott soproni olaszokat aligha találó hitelezők most már tényleg hiábavaló rohamáról. De hadd szóljak inkább a licencbizottságról.

Arról a testületről, amelyet egyetlen cél érdekében állítottak fel: tartson rendet a magyar futballban, nehogy a régi jó szokás szerint a tavaszra csonka legyen a bajnokság. A licencbizottságról, amelyet a rend, fegyelem, törvényesség (újabban tudás, ó!) szellemében arra köteleztek, hogy csakis a biztos anyagi hátterű klubok részvételi jogára mondjon áment. A licencbizottságról, amelynek rendkívül egyszerű a dolga: ha fel tudsz mutatni egy cirka négyszázmilliós bankgaranciát, indulhatsz a bajnokságban, ha nem – csókolom…

„A Sopronnal kapcsolatban a testület vizsgálata nem tárt fel semmi olyat, ami a klublicencszabályzatot megsértené. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a tulajdonosváltással kapcsolatban a legmesszebbmenőkig tartsa be a klub az előírásokat” – hangzott október 29-én a licencbizottság szigorú ultimátuma, és a várható szankcióknak hála majdnem három hónapig létezett még Sopron nevű csapat az élvonalban.

Hiszen nyilvánvaló, ha a kétségkívül totális erőfölényt jelző, hihetetlen szigort feltételező „legmesszebbmenőkig” szót nem használják az ukázban, már két hét múlva becsődöl a klub. Hogy ne gúnyolódjunk? Nehéz megállni, mert amikor Kisteleki István MLSZ-elnököt a meglepő szerdai fejleményekről kérdeztük, a következőképpen reagált: „Ez nem rám tartozik…” Végül is igaza van, lépjünk túl rajta, tizenöt csapat még mindig van az NB I-ben.