Hűség, alázat, kitartás

1993 őszén kezdődött. A baj nokság első fordulójában a Szekszárd–PVSK meccsen debütált az akkor mindössze 27 éves edző a vendégek kispadján, végül 78–55-re diadalmaskodtak tanítványai. Akkor még nem létezett a Cegléd, volt ellenben Szarvas, Közgáz, TFSE, Tungsram, MTK az NB I-ben, és Mercinek hívták a BSE-t. A PVSK nem PVSK már, hívták azóta Dáliának, Dalmandnak, most éppen MiZo Pécs 2010 néven szerepel Baranya megye legnépszerűbb klubja.

S ebben – vagyis a legnépszerűbbé válásban , s hogy nevében is, Európa 2010-es kulturális fővárosát hirdeti – meghatározó szerepe vanRátgéber Lászlónak. Mert az edző nem csupán a pályán, csapata eredményeivel demonstrál, hanem gondoskodik arról, hogy a pályán kívüli szerepléseiről is beszéljenek – mindig kimondja, amit gondol, ha kell, ballonkabátban bukfencezik a Széchenyi téren, ha úgy érzi, olyan ingben jelenik meg a piacon, mint a dél-amerikai kokainbárók –, s rajta keresztül a csapatáról, Pécsről. A város pedig keresve sem találhatna magának jobb hírvivőt szerte a kontinensen, mint a kosárcsapatot, amelyet 15 éve ugyanaz a karizmatikus edző vezet. Hosszú idő óta mindig az európai elitben.

Nyert már kilenc bajnokságot, ugyanennyi Magyar Kupát. Háromszor szerepelt az Euroliga legjobb négy együttese között, kétszer lett harmadik .

Csupán a nagy álom, az elitsorozat megnyerése nem sikerült.

Egyelőre.

Mert amíg csak szikrányi esély is látszik arra, hogy a pécsiek az élen végezzenek az Euroligában, Rátgéber László marad a csapatnál. „Hívtak már sokfelé. Mehetnék, de akkor nem fürödhetnék minden este együtt a gyermekeimmel” – mondja. A mai világban egyébként egyáltalán nem jellemző, hogy egy tréner ennyi ideig egy helyen dolgozik, ugyanabban a városban él. Nem csupán Magyarországon ez a helyzet. Úgy tartják, egy edző életében az az egészséges, ha háromnégy évente másik együttes kispadjára ül. Azt mondják, így van esélye megújulni neki is, és addigi csapatának is. Tényleg különleges alkat és közeg kell ahhoz, hogy valaki tíz-tizenöt évet, vagy még többet lehúzzon egy helyen. Elsősorban hűség, alázat és kitartás szükségeltetik.

A hűség mintaképeként Guy Roux-t, az Auxerre labdarúgócsapatának legendás edzőjét emlegetik elsősorban. A kiváló tréner előbb játékosként szolgálta 1952 és 1961 között szeretett klubját, majd – még abban az évben – szinte a pályáról levonulva, leült a kispadra, felhozta az AJ-t az ötödosztályból a francia elitligába, majd kivezette az európai porondra is. 1980-ban került az Auxerre a Ligue 1-be, 894 élvonalbeli meccsen ült Guy Roux a kispadon, 1961-től 2005-ig egy év „egészségügyi szünettel”, megszakítás nélkül töltötte be a vezetőedzői tisztséget.

Az angol Premier League két karizmatikus alakja – a manchesteri Sir Alex Ferguson és a londoni Arsenalt gardírozó Arsene Wenger – is klubja emblematikus figurája, szinte „odanőve a kispadhoz” a saját képére formálta együttesét.

Mert egy ilyen kapcsolat hoz kell a fogadókészség mindkét oldalról. Újabb magyar példáért kutakodva Németh András juthat a sportrajongók eszébe. Ő Rátgéberhez hasonlóan különleges egyéniség: 1992 és 2007 között igyekezett kimenteni az FTC kézilabda-szakosztályát a klubot sújtó viharból, s a maga szabályait alkalmazva óvta az általa irányított közösséget. Mindkét tréner olyan vezetőkkel találkozott, akik belátták, jobb, ha hagyják a saját elvei szerint dolgozni a szakembereket, ők pedig sorban szállították az eredményeket. Még akkor is, amikor a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek elmaradtak a rivális klubokétól.

Mindez nem működhetne állandó társak nélkül: Rátgéber több mint tíz esztendeje dolgozik együtt Füzy Ákossal, Rózsa Gáborral, Koronics Andrással, kilencedik éve Lukács Bélával. Távozásáig Németh András stábja is az állandóságot képviselte, már a kezdetektől Maglódi Lajos, Elek Gyula és Nemecsek László segítette az edzőt.

Rátgéber László és Németh András neve egybeforrt a Pécs kosár-, illetve a Fradi kézilabdacsapatával. A két tréner a két klubbal aratta első és legfényesebb sikereit.

A Honvéd vízilabdacsapatát 1998 júliusa óta irányító Kovács István már mint az Újpesttel minden létező címet besöprő edző érkezett a Kőér utcába, ahol bizonyította, kiemelkedő képességű szakvezető nem csupán egy csapatnál képes maradandót alkotni.

Bár élete mindenkinek csak egy van.