Visszatért és versenyezhet

Nem. Akkor, abban a szituációban magam és a csapat számára legjobb döntést hoztam. Persze azt a fájdalmat, amit az azt követő válogatott meccsek alatt éreztem, nem kívánom senkinek.

Már azon is csodálkozom, hogy képes volt nézni a mérkőzéseket.

Nehezen. Borzasztó a tehetetlenség érzése, hogy nem tudok segíteni a társaimnak. A legszörnyűbb a görögök és a norvégok elleni vereség volt.

Nyilván, hiszen éppen ezen meccsek előtt hagyta ott az edzőtábort...

Nem érdemes már ezt az ügyet feszegetni, előre kell tekinteni.

A konfliktus abból volt ön és a kapitány között, hogy Várhidi Péter a válogatott akkori formációjában nem találta a helyét. Ez azóta változott?

Mondjuk az ominózus görög és norvég meccs óta új felállásban játszik a csapat – méghozzá eredményesen. És mivel a Hannover is a négy kettő három egyes formációban szerepel, gondolom, van olyan poszt a válogatottnál, ahol szerephez juthatok.

Feltéve, ha képes lesz beverekedni magát a csapatba...

Tudom mire céloz. Elhiheti, örülök, hogy versenyhelyzet alakult ki a posztomon. A játékosok egészséges rivalizálása a csapat javára válik. Érdekes, hogy míg néhány éve azt lehetett hallani: hiányposzt a bal oldali támadó, és kevés a minőségi ballábas magyar labdarúgó, most hárman is pályázunk a csapatba kerülésért. Halmosi Péter hosszú ideje kitűnő teljesítményt nyújt Angliában, Dzsudzsák Balázs pedig parádésan szerepel a PSV-nél. Azonban én is remek formában vagyok. Számomra a válogatott szent dolog, ezért akár a kezdőbe, akár a kispadra ültet a kapitány, elfogadom, s ha lehetőséget kapok, teljes odaadással küzdök majd.

Ha már a posztjáról beszélünk: a Hamburg elleni bajnokin többször felbukkant a jobb szélen is. Elkalandozott, vagy ez is a taktika része?

Szokás, hogy a jobb oldali támadóval helyet cserélünk. Az edzőnk azt kéri, tíz-tizenöt percenként váltsuk egymást, de egy-két játékszituáció amúgy is megköveteli a helycserét.

Hannoveri edzője, Dieter Hecking mit szólt ahhoz, hogy újra távol lesz a válogatott miatt?

Az eltiltásom idején is azt mondta: az egyik szeme sír, a másik nevet a mellőzésem miatt. Természetesen örült, hogy mindig a rendelkezésére álltam, és hogy nem fenyeget nemzetközi meccsen a sérülés veszélye, valamint nem voltam fáradt a válogatott találkozók után. Ám ugyanakkor együtt érzett velem a mester, hiszen látta, mennyire hiányzik a nemzeti csapat.

Azért tartotta a kapcsolatot a csapattársakkal?

Hogyne, rendszeresen beszéltünk telefonon a srácokkal. És Várhidi Péterrel mi a helyzet? Leülnek beszélni? Erről eddig nem volt szó, de nincs is mit megbeszélnünk.

Amúgy mit szólt a kapitány újbóli kinevezéséhez? Figyelemmel követte a poszt körüli mizériát?

Persze hogy tájékozódtam. Egyébként szerintem csak felfújták ezt az ügyet, Magyarországon szokás az ilyen döntéseket túldramatizálni.

Az előző évben a fiatalítást tűzte ki célul az MLSZ elnöksége, idén viszont az eredmény is számít. Milyen évben bízik?

Tartalmasban, hiszen rengeteg találkozó vár ránk. Fontos, hogy megtanuljunk a tétmeccseken is felnőni az erős ellenfelekhez. Szép, ha a barátságos összecsapásokon sikerül nyerni, de az éles mérkőzések számítanak. A Hannoverrel legyőztük a Real Madridot felkészülési meccsen, de állítom, ha a BL-ben találkoztunk volna, tízből tízszer a spanyol bajnok nyer. Persze nehogy félreértés legyen, mindig a következő feladat a legfontosabb, azaz az idénynyitón győzni kell a szlovákok ellen!