Egy részlet Gera Zoltán csütörtökön megjelent blogjából, a Szlovákia elleni 1–1-re végződött ciprusi mérkőzést követően: „Legközelebb már nem szeretnék ezen a poszton erőlködni...”
Erőlködni...
A kifejezés hűen tükrözi a válogatott csapatkapitányának élményeit. A West Bromwich Albion légiósa csatárként valóban csak szenvedett, háttal a kapunak képtelen volt lendületből futballozni, így nem véletlenül élte meg igazi kínszenvedésként a szerdai találkozó kilencven percét. S nem véletlenül írta a találkozó másnapján a pepsifoci.hu internetes oldalon vezetett naplójába, hogy nem bánná, ha a jövőben Várhidi Péter inkább a középpályán számítana rá; csatárként csődött mondott, és bevallottan nem érezte jól magát a pályán. Ahogy a blog vége felé fogalmazott, „...egyszeri kalandnak
egy tét nélküli meccsen ki lehetett bírni, de azért nem erőltetném a jövőben.”
Gera Zoltán meglehetősen keményen fogalmazott, és csütörtökön kimondva-kimondatlanul kritizálta a szövetségi kapitányt.
A játékosnak abban mindenképpen igaza van, hogy látni kell, ő középpályás és nem csatár. Sehol máshol nem képes olyan kiugró teljesítményre, mint a pálya szélén, kihúzódva a vonal mellé. Testalkata, kiismerhetetlen mozgása és legfőképpen a lendülete innen indulva érvényesül a legjobban. Számunkra egyértelmű, hogy Gera Zoltánnak a középpálya jobb oldalán a helye. Ehhez képes a válogatottban játszott már belső középpályást, két ék mögötti irányítót, Priskin Tamás melletti visszavont támadót, most, Szlovákia ellen pedig előretolt éket.
Neki nem ott a helye.
Várhidi Péter viszont állítja: gyakorlásnak jó volt a szerdai találkozó, és szó sincs arról, hogy Gera Zoltán kirohanást intézett volna az „új” posztja ellen. A játékos egyszer sem kérte számon őt, pedig bőven lett volna alkalma rá, hiszen a találkozó előtt és közvetlenül utána is hosszasan beszélgettek egymással.
„Gera Zoltán egyszer sem utasította el ilyen erélyesen ezt a posztot, ezért meglepve olvastam az internetes naplóját – mondta pénteken délután Várhidi Péter. – Minden ellenvetés nélkül, profi módon elfogadta, hogy a szlovákok ellen támadót kell játszania, egyetlen mondat erejéig sem volt kifogása ellene.”
Az más kérdés, hogy a találkozó végül egyértelműen bizonyította azt, amit előtte is tudtunk: Gera Zoltánnak valóban nem a csatár az igazi posztja. Várhidi Péter viszont amondó, a szlovákok elleni mérkőzés tökéletes alkalom volt, hogy gyakorolják ezt a felállást.
„Természetesen én is tisztában vagyok azzal, hogy Gera Zoltánnak nem ez az igazi helye, ám a felkészülési meccsek, ha tetszik, ha nem, arra vannak, hogy gyakoroljunk – folytatta a kapitány. – Az, hogy szerdán csatárként számítottam rá, nem azt jelenti, hogy a jövőben mindig támadó lesz. Ám speciális esetekben igenis előfordulhat, hogy a mostanihoz hasonlóan egy sorral feljebb futballozzon. A szerdai nem volt több próbálkozásnál. Ha ugyanis a jövőben erős ellenféllel szemben meg akarjuk szilárdítani a védekezésünket, ismét előfordulhat, hogy Gera Zoltán csatárként szerepel.”
Nos, a jelek szerint a félreértéseket is sikerült tisztázni, hiszen a kapitány és a játékos a cikk megjelenése óta is beszélt már egymással. A WBA légiósát rengetegen keresték Magyarországról, ám ő nyilatkozni senkinek sem kívánt. Látva viszont, hogy mekkora port kavart ez az ügy itthon, pénteken újabb mondatokat írt az internetes naplójába.
„Sohasem mondtam azt egyetlen edzőmnek sem, hogy én itt és itt akarok játszani – írta Gera Zoltán. – Profi játékosnak tartom magam, aki azt teszi, amit mondanak neki. Szóval nem mondtam olyat, hogy nem szeretnék csatárt játszani. Azt hiszem egyetlen játékos sem mondhat ilyesmit. Az más kérdés, hogy én milyen poszton érzem jól magam. Erről írtam le a gondolataimat a legutóbbi meccs után a blogban, amit természetesen most is vállalok. Sajnálom, ha ezzel megbántottam Várhidi Pétert. A kapitány felhívott, és beszéltünk erről a helyzetről. Ő is tudja, hogy amit leírtam, az nem kritika vagy rosszallás volt, csupán őszintén elmondtam érzéseimet a szlovákok elleni meccsről.”
Szent a béke tehát.
Egy viszont biztos: a jövőben Gera Zoltán is jobban odafigyel rá, miket ír az internetes naplójába, és talán Várhidi Péter is meggondolja, hogy hova nevezi a játékost.
Tanácsunk: a középpálya jobb oldalára.