Tiszta ügy

Miközben mi a legvidámabb barakk lakóiként lelkesen építettük a szocializmust, Don King többtalicskányi pénzt keresett. Kinshasában, Zaire fővárosában rendezte meg a Muhammad Ali–George Foreman néhézsúlyú világbajnoki döntőt! Akkor, 1974 októberében Ali a nyolcadik menetben K. O.-val győzött, s róla beszélt az egész világ. Miközben Don King, a zseniális menedzser újra hatalmas pénzt kaszált.

Tiszta ügy. A vasfüggönyön túl már létezett az üzleti életre jellemző kifejezés. Nem kellett más hozzá, mint két eladható termék, egy jól megszervezett show-műsor, egy remekül kiválasztott helyszín, és garantált volt a bevétel. De ugyanez volt a menete egy Rolling Stones- vagy egy U2-koncertnek.

Valami hasonlót élhettünk át most, 2008-ban mi, magyarok is. Idehozzák nekünk a világ egyik legjobb futballcsapatát. Budapestre utaztatják az argentin válogatottat, természetesen a legnagyobb klasszisokkal, s a szervezők aligha tévednek nagyot, amikor jelentős bevételt remélnek az eseménytől. Csakhogy most a magyar válogatott is része lesz a nagy biznisznek. Több mint százéves futballtörténelmünk során először „béreli ki” valaki a nemzeti csapatot.

Nem túlzás ez, kedden világosan kiderült: Argentína június 4-i fellépése gondosan felépített üzleti akció része (ezt eddig is tudtuk…). De ebben a magyar válogatottnak is van szerepe. Természetesen a dél-amerikai együttes a fő attrakció, őt illeti a gázsi jelentős része, ám a szervezők nem tagadják, jut bőven a mi fiainknak is. Mondhatná erre bárki: a magyar válogatottban szerepelni nem üzlet, hanem megtiszteltetés. És ezzel aligha lehet vitatkozni. Csakhogy itt van egy társaság, amely ugyanúgy gondolkodik, mint sok világcég Londonban, New Yorkban, Párizsban: üzletet, igazi show-bizniszt lát egy magyar–argentin meccsben, s ennek mi csak örülhetünk.

Végre eladható lett a magyar futball. Még ha csak egy meccs erejéig is.