Elolthatatlan szombathelyi tűz

Háromnegyed órával a kezdés előtt az Aréna Savaria parkolójában a megállást gyakorló tanulóvezetőnek nincs könnyű dolga. A gyámoltalanul próbálkozó ifjúnak meglehetősen nehéz a feladata, biztonságos parkoláshoz szükséges szabad területet ugyanis nem talál – kint a megtelt

tábla. Más lehetőség nem lévén egy kis szabálytalanság ilyenkor belefér, különösen akkor, ha a tanár úr is ott akar lenni a derbin.

Naná, hogy ott akar!

Néhány pillanattal később háromezer társával már odabent üvölti a nagyvilágba, hogy a „Falcónál nincsen jobb!” – amellett, hogy nyilván szívből szóló a megállapítás, ebben a szezonban eddig a „tény” jelzőt is kiérdemli. Ki, hiszen a szolnoki és a dombóvári vereségtől eltekintve az összes meccsét megnyerte a Szrecsko Szekulovics vezette társaság, még a nagy riválisnak kikiáltott Pécs otthonából is elhozta a pontokat novemberben (88–80). Csoda, hogy már nem csak burkolt téma a bajnoki cím a városban?

Kálmán László dobóedzést tart. A hivatalos ceremóniát megelőzve a hazaiak legnagyobb kedvence a pálya minden szegletéből megereszt egy triplát. Tízből kilenc labda a gyűrűben landol. Hat csont nélkül. Jelzésértékű…

A bemutatás során a rivális játékosai is tapsot kapnak (nem csak a maroknyi PVSK-szimpatizánstól!), majd fáklyák gyúlnak a B-középben. „Bennetek is így égjen a tűz!” – hirdeti a drapéria sokatmondóan. Látva a tekinteteket, most bizony nem lennénk a pécsiek helyében…

Például ezért! Az első dobás rögvest egy tripla: a hatodik másodpercben Jara Rubin Doyne dobja, no igen, ő a Falco egyik ékköve, akarjuk mondani, rubintja. A három kisemberrel kezdő, a derékbántalmai miatt Bojan Lapov nélkül kiálló vendéggárda az első negyedben még tartja a lépést, elsősorban az öt triplának, Kutasi Gergely remeklésének köszönhetően. Kálmán, látva ezt, kezébe veszi a varázspálcát. Tripla, dupla, kettő plusz egy, kilenc pont zsinórban, tetszik, nagyon tetszik a közönségnek. A „legnagyobb király” titulus kijár a klasszisnak, talán a helyi futballisták főnöke, Illés Béla sem féltékenykedik emiatt. Maximum Tóth Norbert, no de nem amelyik itt a pályán próbálkozik a Pécs mezében felettébb sikertelenül…

A 13. percben a súlyosan megsérülő Andrija Csirics pótlására a MAFC-ból igazolt, most bemutatkozó Edwin Draughan hármasa után hangzik fel először a „Tíz, tíz, tíz!” rigmus, más kérdés, hogy a 34 és a 23 pont között amúgy tizenegy a különbség. Az amerikait senki sem feddi meg azért, mert dupla helyett triplát dobott! Sőt! Azt mindazonáltal halkan kérdezzük: vajon miért az eddig méltán agyonszeretett szerb 14-es mezét kapta a dobóhátvéd? Hiszen állítólag hetek múlva visszavárják…

Mi lesz itt, te jó ég?! A Falco csak szórja, szórja a pontokat, Kálmán a nagyszünetre 20-szal mehet lazítani. A Falco plusz 17tel. A hangulatot el lehet képzelni.

Sztojan Ivkovicsét is. A Pécs elegáns szakmai igazgatója (hívhatjuk edzőnek?) elkeseredésében a zsűriasztal mellett lévő székbe rúg a harmadik etap elején. Így tiltakozik egy általa vitatott bírói döntés ellen – 57–38nál... Tehetetlen düh ez, nem vitás, nem megy a csapatnak, a bajnokságban amúgy remeklő együttesnek, valahogyan csak le kell vezetni a feszültséget. A technikai, lássuk be, itt nem oszt, nem szoroz.

A negyed végére, ki más, Kálmán kosara után a harmincat is eléri a különbség (79–49), edzőmeccsé fajul a rangadó. A szurkolóknak tetszik, sőt egyenesen elvarázsolja őket a produkció, nem kell izgulni, körmöt rágni, szíverősítőt beszerezni, ez a meccs már zsebben.

A gála, a show az utolsó szakaszban is töretlen, mint ahogy Kálmán László dobókedve is, aki a félpályáról is bever egy hármast. Őrült akarattal játszik ez a zseniális kezű vezérbika, látszik rajta, érezni rajta, a most vagy soha elsöprő érzésével végzi a dolgát. Ilyen jó Falcót talán még sohasem irányíthatott, ezzel bizony felérhet a szezon végén a csúcsra. A közönség megelőlegezi ezt, amikor Doyne a Falco 100. pontját dobja, mindazonáltal a főhős is óvatosságra inti a „Bajnokcsapat, bajnokcsapat!” rigmust üvöltő tábort. Igaza van, még akkor is, ha az alapszakaszelsőséget ezzel a sikerével voltaképpen már magáénak érezheti az együttes, s ebben az esetben a rájátszásban majd elegendő minden meccset megnyernie ebben a csodálatos csarnokban. Irigylésre méltó szituáció.