Epizodistából főszereplő

Elég volt az epizódsze repből?Elég volt az epizódsze repből?

Az őszi szezont már rég lezártam – mondta a 33 éves Sándor Tamás. – Annyi szerep jutott nekem, amennyi. Feldolgoztam az elmúlt fél évet, kész, vége, nem szívesen foglalkozom a múlttal.

Mégis, mit gondol: mi volt az oka, hogy az ősszel kevesebbet játszott?

A sérülésekre, ugye, nem foghatom, hiszen emiatt egyetlen meccset sem hagytam ki, azt pedig senki se várja tőlem, hogy egyértelműen Miroslav Beránek nyakába varrjam a mellőzésemet.

Pedig varrhatná, hiszen a cseh edző lefokozta önt, és a kispadra ültette…

Nem akart ő rosszat. Nyilván azt a csapatot küldte pályára, amelyet a legerősebbnek vélt. Nehezen képzelhető el, hogy maga alatt akarta vágni a fát, csak azért, hogy engem boszszantson, és kihagyjon a csapatból. Ettől persze még elismerem, néha nehéz volt megemészteni, hogy csupán epizodista vagyok.

Egyszer sem adott hangot elégedetlenségének? Nem csapott az asztalra, hogy mester, márpedig én Sándor Tamás vagyok, nekem a kezdőcsapatban van a helyem?

Az nem én lennék. Ilyen szempontból nem vagyok hangadó típus. Ha megkérdeznek, természetesen szívesen elmondom a véleményemet, de az biztos, hogy egyetlen edzőmhöz sem fogok odamenni, hogy számon kérjem, mit miért tesz. Szépen csendben elfogadtam Beránek döntését is, és megpróbáltam kihasználni azt a kevés időt, amennyit a pályán tölthettem.

Herczeg Andráshoz sem menne oda? Hiszen ő gyermekkora óta ismeri önt, így nyilván más a kapcsolatuk.

Herczeg András is olyan edző, mint a többi: azaz ő is a legjobb csapatot küldi pályára.

És abban Sándor Tamásnak most van helye?

Talán igen.

Talán?

Úgy érzem, a felkészülés során meggyőztem Herczeg Andrást arról, hogy a tavasszal erősebb lesz velem a Debrecen. Azt gondolom, most egyértelműen jobban számítanak rám, mint az ősszel. És ez nekem nagyon fontos. Nyugodtabban lehet játszani, ha tisztában vagy vele, hogy az edződ teljes mellszélességgel kiáll melletted, hiszen becsúszhat egy-egy hiba a mérkőzésen, elvállalhatsz egy-egy kockázatosabb indítást is, és ha rontasz, attól még a következő meccsen nem kényszerülsz a kispadra.

Lelkizős típus?

Egyáltalán nem. Inkább realista. Ha az én hibám miatt nem játszom, akkor elismerem.

Volt az év játékosa, szerepelt a válogatottban, kipróbálta magát légiósként, aztán hazatérve háromszor lett bajnok a Debrecennel. Mire vágyik még?

Mondjuk a negyedik bajnoki címre. Ezt az érzést nem lehet megszokni, hiába végeztünk háromszor egymás után az élen, ugyanúgy vágyom a negyedikre, mint az elsőre. Tisztában vagyok vele, hogy rajtunk kívül az MTK, a Honvéd és az Újpest labdarúgói is ezzel kelnek és ezzel fekszenek, de a legnagyobb esélyünk talán nekünk van. Arról nem is beszélve, hogy Magyar Kupát még sosem nyertem a Lokival. Erre viszont már nincs túl sok időm, úgy számolom, még két évet játszhatok.

Pedig faramuci a helyzet: a Sándor Tamás utódjának kikiáltott Dzsudzsák Balázs már nem a Loki futballistája, miközben ön éppen most próbálja meg visszaverekedni magát a csapatba…

Balázs jól tette, hogy elfogadta a PSV ajánlatát. Egyébként pedig nem szerettem ezt az összehasonlítgatást: Dzsudzsák Balázs sosem akart Sándor Tamás lenni. Ő színes egyéniség, akire rendkívül büszkék itt, Debrecenben. Viccesen pedig azt is mondhatnám, hogy amúgy nincs is szükség még utódra, hiszen kirobbanó erőben várom a tavaszi rajtot.

Azért eszébe jut már, hogy mi lesz, ha abbahagyja a futballt?

Sokszor. Egy biztos: a labdarúgástól nem szeretnék elszakadni. De nem tudom, hogy mi lenne a legmegfelelőbb a számomra. Talán elkezdek majd gyerekekkel foglalkozni, aztán szép lassan lépegetek felfelé a ranglétrán. Persze megtörténhet az is, hogy fél év után rájövök: semmi érzékem az edzősködéshez. Egyelőre csak egy dolog foglalkoztat: nyerjük meg a negyedik bajnoki aranyat. De úgy, hogy azért a pályán sokkal többet tegyek érte, mint az ősszel!