Fodor Rajmund szerdán 381. al kalommal volt válogatott, először töltötte be a csapatkapitányi posztot, csütörtökön pedig a 32. születésnapját ünnepelte.
„Nagy megtiszteltetés volt számomra a kapitányság – tudtuk
meg Fodortól –, jólesett, hogy a bemutatásnál nagyobb ovációt kaptam a közönségtől, mint a többiek. Szerda este így újabb kedves gesztusnak örülhettem, és szűk családi körben is volt mit ünnepelni. Nem izgultam a mérkőzés előtt, a szituáció inkább érdekes volt, de nem vonta el a figyelmemet. Azon leszek, hogy a továbbiakban is jó formát mutassak a kapitánynak.”
A válogatottban túlnyomórészt bekkelő Fodornak a németek ellen annyival könnyebb dolga volt, hogy a keretben ott volt Gór-Nagy Miklós, valamint Varga Tamás, és még Varga II Zsolt is bevethető védekezésben.
„Természetesen felosztottuk egymás között a feladatokat – magyarázta a kétszeres olimpiai bajnok.
– Ha Csuvival (Varga Tamás – a szerző) együtt voltunk vízben, egyszer ő, egyszer én bekkeltem. Ez tökéletesen jól is működött. GórNagy Miki pontozódott ki, de mi is kaptunk két-két hibát, ennél a bíráskodási stílusnál azonban nem tudsz okos lenni. Thomas Schertwitisnek például szinte nincs is szabályos megmozdulása, nehéz fault nélkül szerelni úgy, hogy ne te legyél a hunyó, ne kapjon a csapat gólt, vagy ne ítéljenek ellene ötméterest. A támadások során jó néhány lefordulásban is benne voltam. Fizikailag sem volt gondom, maradt még bennem tartalék. Jó erőállapotban vagyunk, legalábbis mi, honvédosok, mert ebben a témában csak magunkról tudok beszélni.”
A szerdai meccs után Kemény Dénes a Fodor, Nagy Viktor párost, a Benedek Tibor, Kásás Tamás, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán négyesre „cserélte”. Fodor megjegyezte, ha múlt hét hétfőn kérdezik, akkor borzasztóan csalódott lenne a búcsú miatt, azóta viszont történt egy s más, így örül ennek a három napnak is.
„Bízom benne, májusban folytathatom a munkát a kerettel, sőt talán egész nyáron, akár augusztus huszonnegyedikéig” – tekintett előre Fodor bizakodva – az olimpiai pólódöntőig.