DAB: nagy bukás Volán: haladás

Hétfő esti pillanatkép a Vákár Lajos Műjégpálya öltözőfolyosójának közepéről: balra fehér mezes hokisok, akik dühükben úgy csapják be a pályára vezető ajtót, hogy az majd kiszakad tokostul, jobbra pedig kék mezes hokisok, akik falrengető örömkiáltásban törnek ki, amint átlépnek a küszöbön. Folytatás gyanánt bevonul egy rezesbanda, természetesen a HC Csíkszereda öltözője felé indulva, miközben a Dunaújvárosi Acélbikák-Extra.hu egykét játékosa már letörten ballag a busz felé.

A fent leírtak előtt néhány perccel jutott a magyar bajnokság fináléjába a HC, s esett ki a DAB, jócskán összekuszálva az elődöntő előtt rendezettnek tetsző szálakat. Mert a másik ágon hiába lépett tovább az Alba Volán sima 3–0-val az SC Csíkszereda ellen, arra a címvédő sem nagyon számított, hogy még egy turnusra vissza kell térnie Erdélybe. Márpedig kell, mert a korábban sokat emlegetett s még többet szidott alapszakasz eredményeképpen a HC-nál lesz a pályaelőny. Más kérdés, hogy néhány nappal a döntő első meccse előtt több a szervezési kérdés, mint a tény (ráadásul a bronzcsata időpontjai sincsenek még meg), így aztán az itt felvázolt menetrend is csak a pillanatnyi, tervezett állapotot tükrözi, egyáltalán nem tekinthető véglegesnek.

Az viszont biztos, hogy a Volán az osztrák bajnokság befejezése és öt, a magyar rájátszásban megvívott mérkőzés után máris nekiveselkedhet a címvédésnek.

„Egyelőre a tervezettnek megfelelően haladunk előre – kezdte értékelőjét idősebb Ocskay Gábor, az Alba szakosztályigazgatója. – Az említett öt mérkőzés során voltak nagyon jó és kellemetlen periódusaink is. Az Újpest elleni első meccs, valamint az SC elleni második nyögvenyelősre sikerült, a másik hármat azonban öt egyre megnyertük, így ezekkel a találkozókkal nem lehetünk elégedetlenek. Látni kell, hogy a harmincadik perc táján elfáradnak ellenünk a riválisok, ám továbbra is nagy bajunk, hogy nem vagyunk elég hatékonyak: az első sor szinte mindig betalál, a második azonban nem termeli a pontokat. Örömmel töltött el ugyanakkor, hogy vasárnap a harmadik sorunk végre eredményesen játszott. Nagy csalódás viszont, hogy légiósaink – Guntis Galvins kivételével – messze vannak attól, amit várunk tőlük, s ezt közöltük is velük. Lassan itt a bajnokság vége, most már tényleg produkálniuk kell, hogy újra bajnokok lehessünk.”

Erről marad le idén bizonyosan a Dunaújváros, a tavalyi ezüstérmes, amely jórészt a HC elleni, 6–2-re elbukott első felvonás miatt csúszott el. Hiszen ha nem 1–1-gyel, hanem 2–0-val indul idegenbe az Acélbikák, akkor az azóta összeszedett két vereség is csak annyit jelentett volna, hogy otthon kell dönteni – ám a két, minimális különbségű vereség végül az álom végét jelentette.

„Józanul kell értékelni ezt az eredményt: ahogy a tavalyi döntőbe jutásunk majdhogynem csoda volt, a mostani kiesésünk nem tragédia – mondta idősebb Azari Zsolt, a DAB ügyvezetője. – Nem véletlenül mondta edzőnk, Vladimír Matejov, hogy nem lesz ez olyan egyértelmű párharc, mint ahogy sokan hitték. Látni kell, hogy a HC játékoskerete most erősebb, mint a miénk. Temérdek fiatal játékosunk van, akik tehetségesek, de még nem értek be, s ahogy a sikereket, a kudarcokat is meg kell még tanulniuk feldolgozni. Ebből a szempontból némi pozitívumot is találhatunk a történtekben, persze nem örülünk: azzal, hogy lemaradtunk a döntőről, jelentős bevételtől esünk el.”

Az újabb Fejér megye–Erdély túrák költségeiről nem is beszélve...