Valami véget ért

Fehérvárott a hangszórókból dübörög a „We are the champions”, ünnepel a nép, zsinórban hatodszor aranyérmesek az ördögök. Befejeződött a 2007–2008-as jégkorongbajnokság, s az elmúlt esztendők sorozatait átélve a Queen nótáját határozottan elnyomja Ákos egyik slágere a fülemben: „Valami véget ért.” Valami véget ért…

Pedig gyakorlatilag már az első percek árulkodóak voltak: kiszállt a Borsodi, névadó szponzor nélkül maradt a sorozat. Ráadásul az alapszakaszban, azaz a bajnokság négyötödében (!) a kirakatcsapat, az osztrákok között induló Alba Volán sem volt jelen – ennyit a kiindulópontról. S ami eztán jött, abban sem volt sok köszönet. Az évek során teljesen leamortizált, amúgy 25-szörös bajnok Ferencváros az életben maradásért egyesült az Érsekújvárral, és szlovák licenccel, pesterzsébeti albérletben (khm…) vágott neki az idénynek. Amelyet aztán csak úgy tudott befejezni, hogy a rájátszásban az ellenfél SC Csíkszereda állta a költségeit…

Az Újpestnek nem volt szüksége ilyen ajándékra, sőt: a Megyeri úton milliókat áldoztak arra, hogy az öltözőben a magyar nyelv helyett a szlovák legyen a hazai – nagy kár, hogy a tengernyi, követhetetlenül cserélgetett harmadosztályú légiós zömét otthonában néhány edzés után elzavarták volna. Ladányiék tavalyi távozását követően amúgy szerethető, fiatal csapatot ígértek a vezetők, mi tagadás, az 5. helyezés az ifikkel is elérhető lett volna.

Fiatalok? A neuralgikus pont. Az utánpótlással kevés, módfelett kevés helyen foglalkoznak szakavatottan, így történhetett meg, hogy a mögöttünk hagyott, az utóbbi évek legellentmondásosabb szezonjában csaknem annyi külföldi, többnyire szlovák lépett jégre, mint magyar. Ezt a statisztikai adatot figyelembe véve a szövetségnek kutya kötelessége lenne lépnie, a saját sorozatát minden más, akár az osztrák, akár a román liga ellen tíz körömmel védenie, máskülönben néhány esztendő, s újra a feljutás lehet majd a cél – csak éppen a divízió 2-ből az 1-be… Jegyzőkönyv-manipulálás; acsarkodás; féltékenység; irigység; igazolás Iglóból, de csak két meccsre (igaz, ezek „csak” kupacsaták voltak); a csíkiak elleni, „tudjuk le minél előbb” típusú road show-k; meggondolatlan, a bírói kart sértő főtitkári levél, majd annak rekontrája; csökkenő nézőszám. Ráadásként egy izgalommentes, sótlan finálé. Valami véget ért. Valami fáj.