Mérkőzésszerű edzés volt

Amikor az első támadás végén Albena Branzova a tőle megszokott természetességgel bedobta a találkozó első pontjait – egy mutatós tripla formájában –, majd erre az ellenoldalon Djelmis Angela ugyancsak szemrevaló egyéni alakítás után válaszolt, a jelenlévők azt hitték, meccs lesz…

Amikor már a negyedik percben csak azért nem született meg a soproniak tizedik pontja, mert Jelena Milovanovics nem talált be a javára megítélt bónuszbüntetőből, majd amikor a hetedik percben Honti Kata egyszerű ziccerből tízre, majd ugyanő akrobatikus mutatvány után a tizenhatodikban húszra növelte a különbséget a két „mérkőző fél” között, már sejthető volt, hogy finoman fogalmazva is egyoldalú találkozó ez. Amikor még a nagyszünet előtt előbb Keller Annamária, majd nem sokkal ezután Djelmis is fájdalmas arccal sétált le a pályáról, macska-egér harcnak néztek elébe a szurkolók.

Már csupán az volt a kérdés, mennyire akarnak kosárlabdázni a második félidőben a kupavédő együttes játékosai. Nos, akartak…

Talán úgy érezték, hogy a vasárnapi finálé előtt még jólesik nekik egy kis mozgás, és nyilván ennél jobb alkalmat nem találhattak volna arra, hogy gyakorolják a taktikai elemeket mindenféle összeállításban – „mérkőzésszerű” körülmények között. Tehették, mert semmiféle ellenállásba nem ütköztek. Egyszerűen más ritmusban játszotta az MKB-Euroleasing Sopron ezt a játékot, mint a szolnokiak, akiknél akaratban nem volt hiány, ám ennyire futotta…

A zöld-sárgák élvezték a kosárlabdát, az mindenféleképpen figyelmet érdemlő, hogy Honti Kata nem hibázott dobást – pedig néha a fizika törvényeinek teljesen ellentmondó mozgássort követően próbálkozott –, s hogy a meccs századik pontját Jelena Milovanovics szerezte. Minden játékos betalált, aki pályára lépett – mindkét együttesből.

Ennyi. Vasárnap hasonló képességű csapatok játszanak majd egymás ellen. Azok biztosan meccsek lesznek…