Szuper szezonban

Azt hittem, húsvéthétfőn otthon pihen, tekintettel az olasz bajnoki elődöntő kedd esti harmadik meccsére. Ám először az autójában, másodszor gyerekzsivaj közepette vette fel a telefont.Azt hittem, húsvéthétfőn otthon pihen, tekintettel az olasz bajnoki elődöntő kedd esti harmadik meccsére. Ám először az autójában, másodszor gyerekzsivaj közepette vette fel a telefont.

Pihenek én, csak aktívan. Édesanyám meglátogatott, így átugrottunk Bergamo környékére. Nagyon jó idő van, sok itt a turista, úgyhogy álltunk a dugóban, ezért kértem, hogy beszélgessünk kicsit később.

A világért sem zavartuk volna ilyenkor, de csapata, a Milano Vipers a hangoztatott fiatalítás ellenére elődöntős, s két győzelemre van a továbbjutástól.

Eddig három rutinos sora volt a klubnak, ám azok kiöregedtek az elmúlt néhány szezon alatt, így a vezérkar fiatalításra adta a fejét, és hét-nyolc újoncot felküldött a nagycsapatba. Azt hittem, nem ütik meg a kívánt szintet, de nem lett igazam, sőt a legjobbkor, az alapszakasz végére kezdtünk igazán összeérni.

Aztán az elődöntő első körét 5–0-val vették, majd jött az ennek fényében kissé meglepő 3–2-es vereség a Bolzano pályáján.

Ahogy mondja, csak az öt nulla fényében meglepő a vereség, hiszen a Bolzano temérdek pénzből gazdálkodik, mindegyik sora erős. Viszont most már ránk sem mondja senki, hogy esélytelenek vagyunk. Pedig az idény első meccsein rengeteg lövés süvített a kapum felé, minimum harminc. Ráadásul iszonyatosan sokat játszunk, szerintem túl vagyok az ötvenedik mérkőzésemen. Ám ez nem panasz, rég éreztem ilyen jól magam. A sok játékperc ugyanis jó produkciókkal párosul, évek óta ez a legjobb szezonom.

A következőt hol kezdi?

Ahogy elértünk a rájátszásba, mondtam az ügynökömnek, hogy egyelőre jegeljük ezt a témát, mert most a játék a legfontosabb.

Ám tudom, hogy közben tárgyal rivális, valamint külföldi, erősebb bajnokságokban szereplő csapatokkal, hiszen érdeklődőkből szerencsére nincs hiány.

Néhány hányatott év után végre remek szezonja van, mégsem akar a Milano játékosa maradni?

Félreértett, ez egyáltalán nincs kizárva!

És mi a helyzet a nagy álommal, az NHL-lel?

Az már más kérdés. Most úgy vagyok vele, hogy ha a teljesítményem esetleg nemcsak Európa, hanem Észak-Amerika érdeklődését is felkelti, ám legyen, de ha nem, akkor ennek így kellett lennie.

A válogatott csak érdekli…

Hogyne, ám sajnos alakulhat úgy az olasz rájátszás, hogy a döntő utolsó felvonását egy nappal a divízió 1-es világbajnokság startja előtt játszanánk…

Mit gondol, ki ül majd ön mögött a kispadon a vb-n: az új felfedezett, Hetényi Zoltán vagy régi helyettese, Budai Krisztián?

Majd a szövetségi kapitány eldönti. Ám szeretném megjegyezni, hogy mi, magyarok hajlamosak vagyunk a szélsőségekre. Örüljünk annak, hogy van egy feltörekvő, fiatal tehetségünk, de ne írjunk le senkit. Főleg, mert Krisztián sok remek évadot teljesített már.

Akárcsak a Milan focicsapata, amelynek lelkes híve.

Pontosan. Csak sajnos a Vipers kemény magja és az egész egyesület Inter-drukker, úgyhogy megy a piszkálódás. Legutóbb akkor voltam a San Siro lelátóján, amikor Ronaldo öszszeesett, ráadásul velem volt Ladányi Balázs és Vas Marci is, mert éppen meglátogattak. Visszatérve arra, hogy milyen a Milan szezonja: nem az igazi, de ennek oka a Japánban rendezett klub-vb. Az időeltolódás és a sok elhalasztott bajnoki pótlása kifacsarta a játékosokat.

Az időeltolódás a hoki vb-n is probléma lehet. Feljutunk?

Ha jós lennék, megmondanám, ám mivel csak sportoló vagyok, maradjunk annyiban, hogy bármit megteszünk a célért. Bármit.