Nem lehetetlen, csak rettentő nehéz

A „tavaszi formahanyat lás” ismerősen hangzik öntől…A „tavaszi formahanyat lás” ismerősen hangzik öntől…

Nem először mondom, általában ilyenkor utolér engem. Az egyéni versenyben gyorsan kiestem, egy fiatal francia intézett el, aki remekül vívott, és a mérkőzésvezető is a kegyeibe fogadta – mondta Nemcsik Zsolt.

A lényeg azonban nem az egyéni, hanem a csapatversenyen volt, hiszen előtte nem sok hiányzott a kvótához.

Gyenge helyezéssel is meglett volna a pekingi részvétel, de az nem lett volna elegáns. Éremért mentünk, és meg is szereztük. Voltak felvillanásaim, például az amerikaiak elleni negyeddöntőben, de nem remekeltem. A franciák elleni bronzmeccs vége felé Nébald György szövetségi kapitány be is cserélte helyettem Lengyel Balázst, aki 7:1-re megnyerte az asszóját, és négy tus előnnyel adta át a stafétát az utolsó embernek, Szilágyi Áronnak, aki rutinosan oldotta meg a feladatot. Meglett a győzelem, aminek külön jelentőséget ad, hogy jelenleg csak a franciák előznek meg minket a világranglistán.

Hogy van Decsi Tamás bokája?

Tamás az egyéni verseny során rálépett ellenfele lábára, és kifordult a bokája, és a kétszeresére dagadt, ezért nem vállalta csapatversenyt, helyette állt be Lengyel Balázs, aki kitett magáért.

Önöknek Algírban már nem kellett vérre menő harcot vívni a kvótáért, de másoknak ezen a versenyen állt vagy bukott az olimpiai csapatrészvétel.

Igen, és történtek is érdekes események. Amíg az olaszok elég könnyű ágra kerültek, addig a velük a kvalifikációért harcoló ukránoknak nehéz ellenfeleik voltak. Ráadásul több csapatkvótáról lemaradó válogatottnak az volt az érdeke a csapat és az egyéni rajthelyek öszszefüggése miatt, hogy az olaszok kvótát szerezzenek. Így aztán az itáliaiak könnyedén lelépték a románokat, és a spanyolok elleni negyeddöntő is csak formaság lett volna számukra, ha az ibériaiak nem kapnak ki a kínaiaktól. Így viszont a négy közé jutásért kemény küzdelemben győzték le Kínát, amivel ők is kijutottak.

Volt olyan pillanat, amikor veszélyben érezték magukat Algériában?

Nem. Minden utcasarkon „medveölőkkel” felfegyverzett egyenruhások álldogáltak, az autópályán 5-10 kilométerenként megerősített ellenőrző pontokat állítottak fel. A repülőtéren talán csak azt nem derítették ki rólam, hogy milyen színű alsónadrág van rajtam. Tucatnyi ellenőrzés, kérdések özöne, motozás...

Most mi következik?

Két hét pihenő, majd három hét tatai edzőtábor, először egy gyors alapozás, aztán a vívás kerül a középpontba. Én pedig leülök a mesteremmel, Gerevich Györggyel, és megbeszéljük a tapasztalatokat, mindazt, amin változtatni kell.

Mennyire érzi biztosnak a helyét a pekingi indulók között?

Úgy vélem, az eredményeim alapján nincs különösebb izgulnivalóm. Amúgy Decsi Tamással, Lontay Balázzsal, Szilágyi Áronnal és Lengyel Balázzsal együtt öten vagyunk a három egyéni induló, plusz a tartalék helyére. A hátralévő versenyek választ adnak a kérdésre.

Talán már a klasszikus kérdésre is van válasz? Tudja, olimpia, esélylatolgatás…

Igen, ezt meg kell kérdezni, de most mondja meg, egy magyar kardvívó mit válaszolhat erre? Két érmet szeretnék, és megpróbálok javítani az athéni egyéni eredményemen.

Ami egyéni ezüst volt...

Rettenetesen nehéz lesz, de megpróbálom, miért ne sikerülhetne…