Hatott a hangulatjavító

Elérkezett a vezérek ideje.

Azzal indította útnak a bajnoki elődöntő párharcait Faragó Tamás, hogy Steinmetz Barnabás – meg a szakvezető, Földi László – közösséget összetartó ereje és vezető szerepe kulcskérdés lehet a Honvéd elleni csata során. Mondta ezt akkor, amikor a Vasas vérprofi teljesítménnyel éppen idegenben győzött 8–6-ra a Kotor ellen az Euroliga negyeddöntőjének odavágóján. Ehhez jött még egy remek alakítás, a Domino elleni 15–9 a bajnoki elődöntő első meccsén.

Aztán mintha elvágták volna. Plusz hat helyett mínusz hat lett a vége a Honvéd elleni második felvonásnak, a harmadiknak meg 7–11. A két eredmény ráadásul csak sejteti, hogyan esett össze a Vasas. Fokozatosan statikussá vált a napokkal korábban még ötletes, sokmozgásos, virtuóz támadójáték, ezzel egy időben a védekezés is majdhogynem elpárolgott – következésképp a kapusteljesítmény sem emelkedett az átlag fölé. Csupán fellángolásnak bizonyult az elődöntő legutóbbi öszszecsapásának első negyede is, amikor meglépett a csapat; utána ugyanazokat a tüneteket produkálta, amelyeket az első vereség alkalmával. Ez abban csúcsosodik ki, hogy a megkerülhetetlen Varga testvérek jó esetben egy-két góllal zárják a meccseket.

Itt jön tehát a képbe Steinmetz Barna. Legendás vezéri képességének muszáj érvényesülnie most, hiszen jön a Kotor elleni visszavágó (majd három nappal később a következő, akár sorsdöntő meccs a bajnoki elődöntőben), s hiába nem látszott még csak jele sem a csapategység bomlásának, a játékot össze kell rántani, máskülönben néhány napon belül az Euroligagyőzelem és a bajnoki címvédés esélye is elszállhat.

„Bizony, tartottunk egy kis eszmecserét – kezdte Steinmetz Barna. – Ezeknek általában én vagyok az értelmi szerzője, elvégre én vagyok a csapatkapitány. Ilyenkor nem kijelentek, hanem elővezetem néhány meglátásomat, amelyekkel ha a túlnyomó többség egyetért, meg is valósítjuk. Ezek a felvetések egyébként többségükben átmennek a szűrőn, hiszen van már némi tapasztalatom a játékot illetően. Amúgy is össze szoktunk ülni a nagyobb meccsek előtt, hiszen néhány bajnokit meg lehet oldani rutinból vagy általános taktikával, az olyanokat viszont, mint amilyen a szerda esti lesz, nem. Éppen ezért a taktika is napirendi pont más kérdések mellett, s jót szoktak tenni ezek a gyűlések. Ráadásul nem mesterségesek, hanem belülről jönnek, ami jó. Ahogy immár a csapat hangulata is, így készen állunk arra, hogy elvégezzük a nem könnyű, de kivitelezhető feladatot, hogy Földi László keze alatt először bejussunk a négyes döntőbe az Euroligában.”

A megszólított edző, Földi László is folytatta a téma körüljárását: „A meccsen derül ki igazán, milyen állapotban van a csapat. A továbbjutás a legutóbbi két bajnoki produkciónk ellenére is abszolút teljesíthető. Ezalatt nem csak azt értem, hogy összesítésben jobbak legyünk, hanem hogy ezúttal is győzzünk, lehetőleg jó játékkal. Más kérdés, hogy nem tudhatom, ezen a napon éppen mi jön ki a csapatból – ha valamit, ezt megtanulhattuk a mostani sorozatmérkőzések formaingadozásából. Az sem lenne baj, ha lenne egy kis szerencsénk – az utóbbi időben nem szorongatta a kezünket Fortuna –, de erre alapozni menekülés lenne. A lényeg, hogy a védekezésünket rendbe tegyük. Egyszerűen nem kaphatunk ennyi akciógólt, mert ugyanennyit lőni nagyon nehéz ezen a szinten. Azt továbbra is tartom, hogy az odavágó sok, egyes esetekben váratlan jó teljesítménye után ezúttal többekre figyel majd a Kotor, ami a Varga fivéreknek több teret adhat. Ez két dolgot jelenthet egyszerre. Az első, hogy Dániel és Dénes is viszonylag rossz formába süllyedt, így másokra koncentrálni még kifizetődő is lehet a vetélytárs számára, a másik szempont azonban az, hogy ha a két Vargát relatíve hagyják szabadon játszani, az papíron maga az öngyilkosság.”

Reménykedjünk a második számú kimenetelben – akkor fogadhatunk a hazai győzelemre.