Az ember úgy érezte magát az Albert-stadion Toldi termében, mint a lakodalomban: finomabbnál finomabb ételekkel, márkás italokkal, pezsgővel megrakott asztalok és mosolygós arcú, vidám emberek várták a ceremónia kezdetét. Csak a pap hiányzott – ám az égiek áldása nélkül is „egybekeltek” a felek, majd ötven tanú jelenlétében aláírták a szerződéseket, hogy aztán Rieb György, Tátrai Miklós és Szász András pezsgős koccintással nyugtázza a házasságot.
Április 9-től új időszak kezdődik a Ferencváros életében. A labdarúgócsapat, az Albertstadion s az azt körülvevő ingatlan angol tulajdonba került még akkor is, ha egyelőre a Scarborough magyarországi kft.-je, a Real Esplanade Estate a tulajdonos. De mint azt Szász András ügyvezetőtől megtudtuk, nem sokáig, hiszen a kft. a legrövidebb időn belül (egy hónap múlva) továbbadja a megszerzett részvényeket az angol Sheffield Unitednek. Persze a terveknek megfelelően a Ferencváros sem marad ki az üzletből, öt százalék tulajdonjoga marad a zrt.-ben. A megállapodás tehát azt jelenti, hogy a labdarúgócsapat sorsáról immár Angliában döntenek. Noha egyelőre Berki Krisztián a zrt. igazgatótanácsának elnöke, hamarosan összehívják az igazgatótanács küldöttgyűlését is. A várhatóan tizenegy tagú tanácsban csupán három fradista marad, a többieket vélhetőleg a Sheffield United jelöli. A klub tehát minden valószínűség szerint megmenekült az összeomlástól. Most már a konszolidálás időszaka következik, no meg a tetemes tartozás kifizetése. Ám nem mindenki örvendhet felhőtlenül a frigynek, hiszen számos alkalmazott, labdarúgó, sőt a szakmai stáb egzisztenciája is veszélybe került. Noha az