Az öltözőben mindenki a magáénak akarta tudni a „gólokat”, magától értetődően én is, elvégre amellett, hogy nyer a csapat, az a legfontosabb, hogy én legyek a gólszerző – felelte nevetve Sitku Illés, az FC Fehérvár támadója. – A viccet félretéve: ugrattuk egymást, ám a lényeg, hogy játék nélkül ugyan, de három ponttal többünk van, mint egy héttel korábban.
Impozáns a tavaszi bajnoki mérlegük: az MLSZdöntés értelmében járó, Sopron elleni három pont mellett ötször győztesen, egyszer-egyszer vesztesen, illetve döntetlennel vonultak le a pályáról. A klub anyagi konszolidációjának következménye az előretörés?
Vegyük példaként a Győrt, a Honvédot, a Debrecent, azaz ahol nyugodt a háttér, ott előbb-utóbb eredmény is lesz. Nagy könnyebbség, hogy nem azzal kell foglalkoznunk, este mit eszünk. Ez azért jelentős hajtóerő.
Lehet tisztán szakmai síkra terelni a beszélgetést, kizárólag az edzőkre szűkítve a kérdést?
Az előző fél évet a bizonytalanság, a hercehurca miatt nehéz objektíven megítélni. A csapatén biztosan, de talán az én teljesítményemen is látszik a fejlődés, amely alapvetően a kiszámíthatóságnak köszönhető.
Kikerülte a felvetést, tehát: mennyiben tér el módszereiben, habitusában Disztl László az őszi főnök Marijan Vlaktól?
Két különböző karakterről van szó, ami viszont közös bennük: mindkettő szót ért a játékosokkal.
Tudja, mikor vesztett legutóbb bajnokit a szombati rivális ETO?
Augusztus végén, az elmaradt Nyíregyháza elleni mérkőzése pótlásakor. Ha jól számoltam, tizenhét forduló