Egy magyar hódító

Nagy volt a nyüzsgés a hatodik emeleti eindhoveni társasházi lakás nappalijában. Dzsudzsák Balázs a századik otthonra szánt fényképet dedikálta, s túl volt már néhány tucat mez aláírásán is, de mosolyogva kérdezett vissza. „Jó, ha azt írom, hogy Petinek sok szeretettel?” Ez volt az a pillanat, amikor megértettem, miért is fogadták el (persze a játékán kívül) olyan hamar a PSV-nél ezt a fiút. Természetes minden gesztusa, nyoma sincs az allűröknek, nagyképűségnek, boldog, amiért 21 évesen idáig jutott, s még messzebbre vágyik.

A háromszobás lakás néhány percnyi sétára található a Philips Stadiontól, s a magyar játékos szeret itt lakni.

„Március elején költöztem ide, szerencsére hamar bekötötték az internetet, s tudom fogni a magyar tévécsatornákat – mondja Dzsudzsák Balázs, s valóban, a háttérben éppen felhangzik az egyik otthoni kereskedelmi csatorna saját gyártású kórházsorozatának szignálja. – Közel van a stadion, ha pedig a családból vagy a barátaim közül meglátogat valaki, akkor kényelmesen elférünk. Folyamatosan tartom a kapcsolatot az otthoniakkal, ha tehetem, megnézem a Loki meccseit. De arra is volt példa, hogy átugrottam Brüsszelbe Juhász Rolandhoz, s együtt ültünk le egy magyar bajnokit megnézni.”

A játékos édesapja eddig kétszer járt Eindhovenben, a svéd Helsingborg és az olasz Fiorentina elleni hazai UEFAkupa-meccseket nézte meg, s a barátai közül is sokan meglátogatták már Balázst. Ilyenkor birtokba veszik a lakás legkevésbé kihasznált részét – az exdebreceni játékos ugyanis nem a főztjéről híres –, a konyhát is. A vendégek viszont alaposan felpakolva érkeznek, s a „hazai” kitart néhány napig.

Sokan féltették a fiatal magyar labdarúgót a beilleszkedés nehézségeitől, ám ő a számára új közegben is hamar elfogadtatta magát. Egy napja érkezett Dzsudzsák Balázs Eindhovenbe, amikor a klub sportigazgatója azt mondta róla, hogy olyan, mintha három éve a PSV-családhoz tartozna. A csapattársak közül a két szerb légiós, Danko Lazovics és Szlobodan Rajkovics lett elsőként a barátja, de a brazil kapussal, Gomesszel is nagyon jó viszonyban van.

„Ha egyedül vagyok, gyakran összejövünk beszélgetni, mecscset nézni a srácokkal, s ilyenkor együtt is ebédelünk vagy vacsorázunk – mesél hollandiai barátairól a magyar focista. – Ritkán ülünk be valahova, kerüljük a feltűnést, inkább felmegyünk valamelyikünk lakására, és rendelünk valamit.”

Eindhovenben valóban nem tudnak észrevétlenül elvegyülni a tömegben a PSV játékosai.

„Debrecenben is nagyon szeretik az emberek a focit, de egészen más ez a közeg – folytatja Dzsudzsák Balázs. – Eleve többen járnak a meccsekre, más a miliő, ami körülveszi a labdarúgást. Fantasztikus, amikor a Philips Stadion lelátóján a nevemet kiabálják a szurkolók.”

Aki járt már az Oláh Gábor utcai létesítményben (vagy bármelyik hazai pályán) és a Philips Stadionban is, annak nem kell elmagyarázni, miről beszél a középpályás. A PSV szurkolói boltjának jóval nagyobb a forgalma, mint amennyi a komplett magyar első osztály mezőnyének bevétele mez- és ajándéktárgyeladásokból, s bármennyire is furcsa, az FC Sopront meg lehetett volna menteni a PSV-emblémás gumicukorból származó összegből.

Hogy mennyire más világ veszi körül a holland bajnokot, azt jelzi a következő történet is. Hazaindulásunk előtt jelzett a számítógép, hogy autónk számára eljött a kötelező szerviz ideje. Sebaj, ugyanez a márka támogatja a PSV-t, Balázs hamar intézkedett, egy telefon, s máris vártak a szervizben. Csakhogy az utat a játékos sem tudta. A kocsija már járt a műhelyben, ő még soha…

„Ha szervizbe kell vinni az autót, akkor megbeszélünk egy időpontot, a szalonból eljön egy ember, aki edzés előtt átveszi a kocsit, s mire mi befejezzük a gyakorlást, vissza is hozza” –magyarázza a magyar fülnek kissé utópisztikusan hangzó ügymenetet Dzsudzsák Balázs. Azért hamar kiderül, hogy a hosszas keresgélés (fogjuk fel városnézésnek) után meglelt műhelyben nem csak az autót ismerik. Pillanatokon belül érkezik a szerviz vezetője, s csak egy közös fotót kér, majd soron kívül neki is fog a jármű átvizsgálásának.

Balázst még a hazautazásokról faggatjuk, ám kiderül, ő kocsival még nem vágott neki a több mint 1500 kilométeres útnak. „Mire hazaérek, indulhatnék is vissza” – szól az egyszerű indoklás.

A következő hetekben újabb kihívás vár a magyar fiúra, aki eddig főként angolul kommunikált az öltözőben. A Sef Vergoossen helyére érkező új vezetőedző, Huub Stvens ugyanis elvárja játékosaitól, hogy megértessék magukat hollandul. Dzsudzsák eddig is járt nyelvórákra, s a nyári szabadsága alatt sem hanyagolja el a tanulást, nem szeretne ilyen apróság miatt hátrányba kerülni, ha már Nyírlugosról indulva bekerült Európa egyik legpatinásabb csapatába, a vasárnap óta 21-szeres holland bajnok PSV-be.