Maradjanak velü(n)k!

Képtelenség szombat óta úgy magyar tévécsatornára kattintani, hogy a képernyőn előbb vagy utóbb ne bukkanjon fel a jégkorong-válogatott valamelyik tagja. Tudvalevő, nevezett társulat a szapporói divízió 1-es világbajnokságon kiharcolta a feljutást az elitmezőnybe, ami e mifelénk sokáig sarokba állított sportág számára új honfoglalással ér fel. Mivel a felsőházba kerülés előzetesen éppoly álomszerűnek tűnt, mint euróért jegyet venni a négyes metró Bosnyák téri állomásán, a váratlan sikeren a „Maradjanak velünk!” típusú egyenműsorok is elrugóznak egy kicsit.

Bár amúgy akkor érdeklődnek – két intimbetétreklám között – a sport iránt, ha David Beckhamre rábukik a személyi aszszisztense (és viszont). Szó se róla, láthatóan nem is tudtak mit kezdeni a hokiprojekttel, de hát megesik az ilyesmi; miért is ne, elvégre a jégkorong idegen bolygó számukra. Bizton minden másként lett volna, ha Szélig Viktort sikerül berángatni egy főzőshow-ba, Pat Cortinával kanalakat lehet hajlítgattatni Uri Geller oldalán, vagy mondjuk a hajdani gyerekszínész Szuper Levente néhány epizód erejéig beleíródik Magdi anyus mellé a Barátok közt sorozatba.

Mindezt nem is lenne érdemes szóba hozni; igazsága lehet Gábor Zsazsának abban, hogy mindegy mit, csak írjanak az emberről. Hanem hát itt a politika. Amely ki nem hagyta volna ezúttal sem, hogy hülyén behömpölyögjön a reflektorfénybe. Az még hagyján, hogy a sportnak hajdan a sportminisztérium beszántásával üzenő kormányfő az Ukrajna elleni meccset követően ellenállhatatlan kényszert érzett a telefonos meg nyílt leveles vállveregetésre – píár-papírforma volt ez, tessenek csak egy pillantást vetni a népszerűségi ranglista alsóházára. A sportért is felelős főpolgármesterhelyettes viszont már egyenesen A-csoportos hoki-világbajnokságot vizionált Budapestre, s mellé mellszélességben fővárosi támogatást.

Csak hát az emelkedett hangulatban néhány apróságról nem esett szó. Mondjuk arról, hogy létesítményeink, úgy, ahogy vannak, implicite a sportaréna is, nem felelnek meg a nemzetközi szövetség előírásainak. Helyben vagyunk tehát, régi jó dolgainknál. A fedezet nélküli, underground ígérgetéseknél, a magyaros vabanknál. Lásd még korábbról futball Eb-projektjeinket s azok „zajos” sikerét. Kész szerencse, hogy az utóbbi hat évtized sanyarúsága bevéste a hokisfejekbe: a jégkorong itthon csak magára számíthat.