Hogyhogy Budapesten? Hogyhogy Budapesten?
Rövid terepszemlére érkeztem, voltak megbeszélni való ügyek a labdarúgócsapat gazdálkodása kapcsán – mondta Terry Robinson a ferencvárosi csarnok lelátóján, miközben nagy lelkesedéssel nézte a Fradi futsalegyüttesének bajnoki mérkőzését, amelyen a zöldfehérek 5–4-re kikaptak a Csömörtől.
Lehetne konkrétabban?
A futballklub jövő évi költségvetése volt a téma, arról egyeztettünk Berki Krisztián igazgatóval, hogy nagyjából mennyi pénzt áldoznánk a következő szezonra.
És mekkora összegben állapodtak meg?
Körülbelül két és fél millió fontra, kerekítve nyolcszázmillió forintra lesz szükség ahhoz, hogy megvalósítsuk terveinket.
Ezt a pénzt akkor is a Ferencváros rendelkezésére bocsátják, ha a csapat nem jut fel az első osztályba?
A fizetésnek nincs köze ahhoz, hogy az élvonalban vagy a másodosztályban szerepel-e a csapat. Nyilván jobban örülnénk, ha sikerülne kiharcolni a feljutást, hiszen így már a következő idényben meg lehetne célozni az európai kupát érő helyek egyikét. Mert – mint már sokszor hangsúlyoztuk – ez a célunk. De nem esünk kétségbe, ha nem kerül fel a gárda, akkor az alapoktól kezdjük el az építkezést.
Hallani olyan pletykákat, hogy ha nem sikerül a pályán, a zöldasztalnál szerzi meg az FTC az NB I-es indulási jogot…
Ezt mindenki felejtse el! Angliából jöttünk, nagy célokkal, nálunk szóba sem kerül a szabályok kijátszása. Nem számolunk kiskapukkal. Azt szeretnénk, ha magyar, lehetőleg ferencvárosi nevelésű fiatalokra épülne a jövő Fradija kiegészülve néhány kiemelkedő tudású EU-s játékossal.
Tehát az sem igaz, hogy a Fradit csak arra használja az angol befektető, hogy az afrikai utánpótlásbázison felnőtt játékosokat magyarországi „átszállással” juttassa el Sheffieldbe?
Ezt a feltételezést már az is cáfolja, hogy a télen három afrikai futballistát irányítottunk a Fradihoz a Csengtu Blades csapatától és nem azzal a szándékkal, hogy később átvezényeljük őket a Sheffield Unitedhez, hanem a zöld-fehérek megerősítése érdekében.
Ha már a tulajdonukban lévő kínai klub került szóba: hallani, hogy üzleti szempontból igen jól teljesít az egyesület.
Nem panaszkodunk. A Csengtunál hasonló nagyságrendű pénzbefektetésről beszélünk, mint amekkorát éves szinten a Fradinál tervezünk. A Sheffieldnél húszmillió fontból, mintegy hatmilliárd-háromszázmillió forintból gazdálkodunk, de ezzel képtelenség felvenni a versenyt a huszonötmilliárdból dolgozó Manchester Uniteddel, Chelsea-vel, Arsenallal. Ezért valljuk, hogy Magyarországon körülbelül nyolcszázmillióból össze lehet hozni egy ütőképes, BL-főtáblára esélyes csapatot. Továbbá a marketingfeladatokat kell kidolgoznunk, hogy eladhatóbb legyen a klub és az együttes, az új, modern stadionba örömmel menjenek az emberek, vásároljanak a hivatalos boltban, kapcsolódjanak ki a szórakozóhelyeken, az éttermekben, bárokban.
A Sheffieldnek jót tett az idei edzőcsere, megtáltosodott az addig a kiesés ellen küzdő együttes. Hasonló előrelépést vár a Csank János, Bobby Davison cserétől is?
Bryan Robson remek edző, de az elképzeléseit nem tudta rászabni a Unitedre. Ezért váltottunk és bíztuk a feladatot a Robson-éra előtt már nálunk dolgozó Kevin Blackwellre. Jót tett a frissítés, és bár már nem tudjuk elcsípni a rájátszást érő helyezést, dicséretes volt a hajránk. A Ferencvárosnál pedig nem volt más választás, mint az edzőváltás, és ezt maga Csank János is javasolta. A kialakult helyzetet csak így lehetett megoldani.
Bobby Davisonnal hoszszú távra terveznek?
Élvezi a bizalmat, a többi meg a teljesítményén múlik. Ha megy vele a csapatnak, dolgozhat tovább. De rá mindenképpen számít a klub akár vezetőedzői, akár más szerepkörben.
A Fradi–Sheffield barátságos meccsel hivatalosan is elkezdődött az együttműködés a két klub között. Mi lesz a következő közös akció?
A gálameccsen a vendéggólt szerző Liban Abdi például a nyártól a Ferencvárost erősíti. És további játékosokat is tervezünk ide-oda irányítani. A másik pedig: a szezon végétől én is rendszeresen jelen leszek a klubban.