Gólok számolatlanul

Nem lankadt a futballvezérek kísérletező kedve, minek következtében az első 16 résztvevős Eb-döntő után négy évvel a kontinens szemtanúja lehetett az első közös rendezésűnek is. Az évezred utolsó Európa-bajnokságának két kicsi – ám sportági hagyományait tekintve annál nagyobb – nyugat-európai ország, Belgium és Hollandia adott otthont, és általános vélemény szerint a 2000-es Euro a legmozgalmasabb és talán legizgalmasabb fejezetként került be a kontinenstornák történetébe.

Nosztalgiaképes, amolyan „hátradőlős, élvezkedős” Európa-bajnokság volt ez, amely a rendezői szereposztáson túl semmi forradalmival sem szolgált, összefoglalója mégis alkalmas lenne arra, hogy fellővén az űrbe, az európai futball minden szépségét tálalja földönkívüli barátainknak. Példa a küzdeni tudásra? Jugoszlávia tíz emberrel mentette döntetlenre a Szlovénia ellen 0–3-ra álló meccset – hat perc alatt! S mi érzékeltethetné jobban a játék drámaiságát, mint a spanyolok csoportból való továbbjutást érő bravúrja, a jugoszlávok elleni fordítás 2–3-ról 4–3-ra a 90. perc letelte után?! Írhatunk statisztikai kuriózumról is, elvégre az Eb-k során először és mindeddig utoljára fordult elő, hogy az egyik csapat hat gólt rúgjon az ellenfelének (Hollandia–Jugoszlávia 6–1).

Részletezhetnénk Anglia és a címvédő Németország kapitányveszejtő vesszőfutását, csakhogy nem maradna helyünk a pozitív hősökre. Például az olaszokra, akik az elődöntőben a 34. perctől a 120.-ig emberhátrányban játszottak, mégis továbbjutottak, miután a házigazda hollandok hat tizenegyesből ötöt – kettőt még a rendes játékidőben – elrontottak ellenük (Francesco Toldo hármat kivédett!). Vagy az aranylabdás produkciót nyújtó Luís Figóra és portugál harcostársaira, akik 0–2-ről megverték Angliát, a tartalékcsapatukkal „legyalulták” a németeket (3–0), s végül csak toporzékolva adták meg magukat a franciák elleni elődöntőben. Azon a brüsszeli estén ismerte meg a világ a szlovák Igor Sramka partjelzőt, aki a 117. percben kiszúrta Abel Xavier kapu előtti, jól álcázott kezezését; emitt tüntetés és két kiállítás lett a döntés következménye, ott aranygól tizenegyesből Zinedine Zidane révén. Meg francia döntőbe jutás.

A világbajnok franciák, bármilyen szépen és magabiztosan futballoztak is, néhányszor kutyaszorítóba kerültek. Már a selejtezőben is: az utolsó játéknapon nemcsak ki kellett szurkolniuk Ukrajna moszkvai pontvesztését (1–1), hanem feltétlenül le kellett győzniük a várakozáson felül teljesítő Izlandot – ez David Trezeguet hajrábeli góljával sikerült (3–2). Ez is maradhatott volna az argentin származású csatár válogatottbeli pályafutásának legfontosabb gólja, ha a finálé vége felé Roger Lemerre nem érzi úgy, hogy elérkezett a lesipuskások ideje.

Szegény kapitány… Fülében még ott csengett egy kedves hang, az édesapjáé, akit néhány nappal korábban vesztett el örökre. Hiába vágtatott haza két csoportmeccs között, későn érkezett a betegágyhoz. A döntő hajrájában úgy látszott, fájdalma fokozható. Olaszország őrizte egygólos előnyét, az idő könyörtelenül fogyott. Lemerre előbb beküldte Sylvain Wiltord-t, aztán Trezeguet-t, végül Robert Pirest. Egy ideig semmi eredmény. A rotterdami aréna az olasz szurkolók pacsizásától visszhangzott, a játéktérre egyre kevesebben figyeltek, pedig a francia futball legszebb negyedórája készülődött odalenn. A rendes játékidő legvégén Pires és Wiltord öszszehozta az egyenlítést, majd a hosszabbításban Trezeguet bevágta az aranygólt is – Franciaország 1984 után újra Európabajnok lett!

Ha a kettős rendezés történelminek nevezhető, a jelző nem spórolható meg a francia győzelem mellől sem, ugyanis először fordult elő, hogy az aktuális világbajnok elhódította az Európa-bajnoki trófeát is. A „kékek” tette csak a hetvenes évek nyugatnémet csodacsapatáéhoz mérhető, amely szintén duplázott, fordított sorrendben. Didier Deschamps csapatkapitány, aki a portugálok elleni elődöntőben Franciaország első 100-szoros válogatott futballistája lett, így fogalmazott: „Ennél többet nehéz lett volna elérni két év leforgása alatt. Hozzon bármit a jövő, a mi generációnk referencia lesz a következők számára.”

Az lett.