Mit szól Erwin Koeman kinevezéséhez?Mit szól Erwin Koeman kinevezéséhez?
A magyar futball sajnos olyan rossz állapotban van, hogy nem a szövetségi kapitány személyén múlik a válogatott eredményessége – mondta Kovács Ferenc. – Magyar emberként persze kötelességem szurkolni neki, hogy sikeres legyen. Játékosként nagyra tartottam, kitűnő rúgótechnikája volt, és edzőként is megfordult már nagycsapatoknál…
Talán inkább az öccse, Ronald…
Miért, nem róla van szó? Ne haragudjon, szentül meg voltam győződve, hogy ő lett a magyar kapitány. Akkor elnézést, a testvérét nem ismerem…
A hamisságok felett sohasem hunyt szemet
Miért van az, hogy szövetségi kapitányként alig emlékezhetünk Kovács Ferencre, az elmúlt évtizedek egyik legelismertebb magyar edzőjére?
Miután engem négyéves szerződéssel kineveztek Baróti Lajos lemondása után, hamarosan leváltották az OTSH és az MLSZ vezetőit. Eleve nem akartam vállalni, de kioktattak a káderképzésről, mondván, nem véletlenül lehettem évekig Baróti Lajos segítője. Halálra röhögtem magam a dumájukon, de el kellett vállalnom a posztot, mert azt mondták, különben nem edzősködhetem többé. Az új elnöknek, Szepesi Györgynek aztán egyből felajánlottam, hogy lemondok, de ő arra kért, hogy fél évig, amíg ő felméri a lehetőségeket, még csináljam. Így is lett. Játszottunk nyolc meccset, többek között olyan csapatokkal, mint az NSZK és a Szovjetunió, s általában becsülettel helytálltunk. Aztán lemondtam, majd olyasmi történt, amin sohasem tudtam túllépni. S bár hívtak különböző elnökök, többé nem vállaltam a válogatott irányítását, rendőri erőszak árán sem.
Ennyire neheztelt az MLSZ-re?
Ennyire. Hasonló volt a helyzet az MTK-nál, ahol egyszer csalódtam a vezetőkben. Azonnal felálltam, és soha többé nem tértem vissza, pedig nagyon sokszor hívtak. Csodálatos huszonhárom évet töltöttem ott, de amikor megtudtam, hogy a hátam mögött keresik az utódomat, miközben a szemembe mást mondtak, egyszer s mindenkorra befejeztem. Ilyen vagyok, van tartásom. Debrecenből is azonnal eljöttem, amint megtudtam, hogy bundázott a csapat. És még nekem akartak fegyelmit adni a sportvezetők…
Ajándékok, italok, nők, lopás – és a futball?
Az MTK-nál világklasszisokkal játszhatott együtt a magyar futball aranyéveiben. De miként lett futballista, a kékek játékosa?
Hosszú história ez, most csak annyit, hogy a háború után a barátaimmal megnyertünk egy úgynevezett mezítlábas bajnokságot, miután a döntőben legyőztük a nyolcas számú cserkészcsapatot, akkor hívtak el az MTK-hoz, tizennégy évesen. Sokakat kiemeltek akkor a nagycsapatok, nálam sokkal ügyesebbeket is, a kitartásnak és szorgalomnak köszönhetően mégis én vittem közülük a legtöbbre. A mezítlábas bajnokság fődíjaként nyertünk egy garnitúra szerelést. Igaz, csak mezt, nadrágot, labdát kaptunk. Talán nem hiszi el, de saját cipőnk még az MTK-nál sem lett.
Aztán alig tíz év múlva már mint rutinos, válogatott játékos egy mesebeli kék Opel Olympia kabrióval tért haza az MTK ötvenhatos nyugati túrájáról…
Meg a Manchester United szerződésével a zsebemben… Amikor ellenük győztünk Angliában, a mezőny legjobbja voltam. Azonnal szerződést ajánlottak, és azt is elfogadták, hogy mielőtt csatlakozom hozzájuk, még végigjátszhatom az MTK-túra meccseit, és hazajöhetek elbúcsúzni meg odaadni a családomnak a pénzt, amelyet kint kerestem a hazai háborús viszonyok miatt szerveződött nyugati turnén. Csakhogy itthon a menyasszonyom várt, és ő kijelentette, hogy nem akarja itt hagyni a családját és a hazáját. Én meg őt nem akartam itt hagyni, és maradtunk. Pedig még Pestre is utánam jött a Manchester United, hamis útlevelet készíttettek nekem, és ügynököket küldtek, hogy tartsak velük. Nemet mondtam.
Egy évvel később lezuhant a Manchester United csapatát szállító repülőgép…
Ahogy mondja. Az akkori menyasszonyommal viszont ötvenegy esztendeje élünk boldog házasságban.
Dolgozott a tizenkét év szünet után újra vébérésztvevő magyar válogatottal. Ön hogyan élte meg a hetvennyolcas világbajnokságot?
Vezetői hibák sora vezetett a kieséshez. Az eredeti felkészülési tervünk meghiúsult, helyette az adidas németországi edzőbázisán készültünk. A kezdetleges műfüvön megsérült Várady Béla, továbbá a játékosok teherautószámra küldték haza a cégtől kapott ajándékokat, és előszeretettel fogyasztották a dugig telt frizsiderekből a szeszesitalokat. Nem úgy tűnt, hogy a világbajnokságra koncentrál a csapat. Aztán hiba volt a vébére ki sem jutott angolokkal játszani az utolsó felkészülési meccset és jól megégni Londonban, súlyos lélektani problémákat okozva magunknak, miközben egyes játékosok menyasszonyait kiengedték a csapathoz, s ők tetézték a bajt azzal, hogy áruházi lopásba keveredtek, amit felkapott a sajtó. Aztán…
A játékosok majdnem megverték az elnököt
Aztán?
A mieink olvasták a lapokban, hogy ki hány százezer dollárt kapott a kijutásért, miközben a magyarok semmit sem kaptak, pedig előzőleg valutában ígérték a prémiumot. Kutas István, az MLSZ elnöke nem engedte felvenni az adidas által felajánlott fejenként ötezer dollárt sem, mondván, ilyesmit nem fogadhatunk el, mert az törvénytelen, később felvetődött a gyanú, hogy ő tette el a játékosoknak szánt pénzt. A futballisták meg akarták verni…
Önök mennyi prémiumot kaptak annak idején a KEK-döntőért?
Azt hiszem, nyolcszáz forintot.
És a Videotonnál az UEFA-kupa-döntőért?
Azt mondtam Papp István vezérigazgatónak, hogy az első forduló után, ha továbbjutunk, kér a csapat kétszázezer forintot, a második forduló után négyszázat, és így tovább. A döntőbe jutás már egymilliót ért. Horribilis pénz volt az akkor. Azt mondták, óriási az igény. Mondtam, hogy a játékosaimtól is óriási munkát igénylek, a pénzt ráadásul mindig csak utólag kell fizetniük, ha már továbbjutottunk. Megértették, hogy van ekkora reklámértéke annak, ha a csapat jól szerepel a Videoton feliratú mezben. És jól szerepeltünk, a játékosok elképesztően elszántan és egységesen dolgozták végig a sorozatot. Eljutottunk a döntőig, ki kellett fizetniük az egymilliót. Aztán évekig a jegyeladásokból fizették a prémiumot, annyian akarták látni a meccseinket.
Ez akkor „nyugati szemléletnek” számított. Ötvenhétben végül nem disszidált. Később sem akart külföldön dolgozni?
De, és dolgoztam is a Las Palmas csapatánál. De csak egy évre engedtek ki, hiába volt kétéves szerződésem. Az volt a szöveg, hogy szüksége van rám a magyar futballnak. A kint kapott juttatásaim nagy részét pedig be kellett itthon fizetnem „olimpiai hozzájárulás” címén…
Hogyan szállt ki végül is a labdarúgásból?
Amikor kilencvenkettőben a válogatott kikapott Izlandtól, és hallottam, hogy Újpesten a játékosaim ezen nevetgélnek kárörvendve az öltözőben, különösen azok, akik kimaradtak akkor a válogatott keretből, megpattant bennem valami. Lehordtam őket, és bár addig sohasem fogtam föl munkának a futballt, akármilyen keményen dolgoztam is nap mint nap játékosként vagy edzőként, attól kezdve úgy éreztem, dolgozni járok… Hamarosan nyugdíjba mentem, és hátat fordítottam a sportágnak. Az is nekem. Pedig azt hiszem, szakkommentátorkodni talán még tudtam volna…
Lesz még valaha sikeres a magyar foci?
Azt én már nem érem meg… A jó terápiához előbb jó diagnózis kellene, de úgy gondolom, máig nem állítottuk fel a helyes kórképet. Olyan erős persze már sohasem lesz a magyar futball, mint játékoskoromban, de a svédek, a dánok, a hollandok szintjére eljuthatunk, ha normálisan csináljuk a dolgokat.
A felcsúti Puskás-akadémián ön is szerepelt vállalt a szakmai irányítótestületben való részvétellel, és a meccseken is gyakran ott van.
Igen, ráklikkelek a csapataink programjára az interneten, mert a családdtól kaptam egy laptopot, megtanultam használni, és ha tudom, megnézem a meccseket. Meg vidékre járok, tehetségek után kutatok. A Fehérvárt is figyelem. Azóta, amióta felkértek tiszteletbeli elnöknek, minden meccsen kint vagyok.
Ki volt a legjobb játékos, aki ellen futballozott?
Akivel egy csapatban szerepeltem, azok közül Hidegkuti Nándor, de a legjobb, aki ellen játszottam, Puskás Ferenc, akit sokszor nekem kellett volna semlegesítenem az MTK–Honvéd meccseken. Láttam Pelét, Cruyffot, Maradonát, Eusébiót, Ronaldót, de Puskás Ferenchez egyikük sem fogható…