Remélte, de nem hitte

Volt már ilyen jó szezonja? Volt már ilyen jó szezonja?

Életem eddigi legszebb idénye a mostani, és bízom benne, hogy a legjobb évem lesz 2008. Amikor tavaly kijöttem Ausztriába, kitűzték elénk, hogy Bajnokok Ligáját kell nyernünk, de azt nem gondoltam, hogy már az első évben összejöhet. Reméltem, de nem hittem volna.

Hány éves távlatban gondolkodnak a BL-címről?

Ez az egy dolog motivál itt mindenkit már most is. Azért vagyunk itt, hogy BL-t nyerjünk, de nincs semmi gond, ha ez nem jön össze az idén, hiszen új az edző és sok az új játékos a csapatnál. De minden évben ugyanaz a cél.

Utólag nem is látszik rázósnak a fináléba vezető út.

Nehéz volt, de könnyebb, mint amire számítottam. Jót tett nekünk az átalakított rendszer a kétszeri csoportküzdelmekkel, hiszen így volt olyan periódus, hogy hat héten át minden hét végén játszottunk; a negyedikötödik alkalomra értünk össze. Rosszul jön, hogy három hét szünet vár ránk a döntőig, máshol kemény bajnokság folyik, így erős edzőpartnert nem könnyű találni.

Nem ez lesz az első BLdöntője…

A 2002-es évre nem gondolok gyakran, akkor még nem éreztem annyira magaménak, amit elértünk a Fradival. Inkább csak védekezésben küldtek pályára, Farkas Ágiék voltak még a húzóemberek. Boldog vagyok, hogy velük megélhettem a finálét, de a mostani döntőért már én is sokat tettem. Azt azonban nagyon sajnálom, hogy ezúttal nem magyar csapattal jutottam el a végjátékig, ez az egy szívfájdalmam van. Jól érzem magam Südstadtban, jó a gárda is, de mégsem magyar.

Szívesebben döntőzne a Győrrel, mint az orosz Zvezda Zvenyigoroddal?

Bevallom, nem. Az egyik szemem sírna, a másik pedig nevetne, hiszen magyar együttest kellett volna megfosztanunk az aranyéremtől, a magyar kézilabdázás szempontjából viszont fontos lett volna, hogy továbbjusson az ETO. Az emberek egy része nehezen döntött volna, kinek szurkoljon, bár nem kérdés, a többség inkább a magyar klub mellé áll. Bízom benne, hogy most sokan értünk szorítanak majd, és eljönnek szurkolni nekünk. Persze biztos lesz, akit csak azért sem fog érdekelni.

Van már magyar szurkolótábora a Hypónak?

Úgy százan voltak itt szombaton, és nekem az az első, hogy meccs után odamegyek hozzájuk, nagyon jó érzés, hogy kitartanak mellettünk. Még az ország másik végéből is elutaznak ide hármunk miatt, tudják, hogy Németh Andrásnak, Kirsner Erikának és nekem is milyen fontos volt a Fradi, és nem felejtették el, mennyit tettünk érte. Volt, hogy Pusztaszabolcsról egy busznyi gyerek érkezett.

A helybéliek magukénak érzik a csapatot?

A Fradi nagy család, a Hypo pedig kicsi. Gunnar Prokop menedzsert, a csapat lelkét rendkívüli tisztelet veszi körül, mindent kiharcol az együttesnek, ez az élete. Nálunk is több ilyen vezető kellene, más lenne a magyarok megítélése külföldön. Az itteni környezetet egyébként nem lehet összehasonlítani az otthonival. Bécs külvárosában, Maria Enzersdorfban szinte falusi környezetben élek, itt az is nagy élmény, ha a szomszédom elmeséli, hogy nézte a meccsünket, és tudja, ki vagyok. A kis csarnokunk azért megtelt a BLelődöntőn.

A csapat tagjai jó közösséget alkotnak?

Poénkodni, nevetni jókat tudunk, bárhová megyünk, de olyan azért nincs, hogy a szabadnapomat valamelyik másik külföldinél tölteném. Kommunikációs gondjaim is vannak még, bár sokat fejlődött a németem, nem vagyok rákényszerülve, hogy sokat gyakoroljam. Amire a pályán szükségem van, azt hamar elsajátítottam, tele van viszont a környék itt dolgozó honfitársainkkal. Ahol ebédelek, ott is magyar pincér szolgál fel.

Átigazolna távolabbi országba?

Egy év még hátravan a szerződésemből, azt mindenképpen kitöltöm, hiszen nem bántam meg, hogy ide igazoltam. Csak a kézilabdával kell foglalkoznom, gondolom, ezért is megy most ilyen jól. De azért is játszom itt, mert nagyon közel van Magyarország, két óra alatt otthon vagyok a szüleimnél, és biztonságban érzem magam. Nem tudom, elmennék-e messzebbre. Talán igen.