Egyértelmű volt, hogy ifiedzőként elvállalja a rendkívüli kihívásnak számító feladatot? Egyértelmű volt, hogy ifiedzőként elvállalja a rendkívüli kihívásnak számító feladatot?
Nemcsak óriási megtiszteltetés, hanem nagy lehetőség is, amelyet kaptam. Számomra gyerekkori szerelem a Fradi, oda születtem, édesapám több mint ezerszer ült a csapat kispadján, édesanyám négyszer lett bajnok a klub színeiben. Most egyfajta trend figyelhető meg a legtöbb élcsapatnál: generációváltás történik a kispadon. Konkoly Csaba így lett a Győr szakvezetője, Imre Vilmos a Dunaferré, Ökrös Csaba a Goldbergeré, a nyártól pedig Bakó Botond Debrecenben, Sótonyi László Fehérváron dolgozik. Azt azért sajnálom, hogy Zsiga Gyula távozása miatt vehetem át a felnőttcsapatot.
Lesz a válogatott játékosok előtt tekintélye?
Már ebben az idényben is volt olyan, hogy Gyula megkért, tartsam meg az edzést. Ha kell, odamorgok, hiszen időnként fel kell emelni a hangunkat, bár elsősorban az őszinteségben hiszek. Ha jönnek az eredmények, nyilván egyre könnyebben elfogad mindenki, ha pedig nem, akkor úgyis mindegy, van-e tekintélyem.
A Fradinál viszont a szurkolótábor hozzáállása sem mindegy.
A szurkoló nem elsősorban a vereségért mérges, és nem anynyira a győzelemért hálás, hanem az alapján ítél, amit lát. Most, másfél évtizedes sikerkorszak után újra kell építkeznünk, ha látják, hogy fejlődünk, alighanem kivárják, amíg újra szebb eredmények jönnek. Persze ha nem lesz bennük elég türelem, nehéz dolgom lesz. De ismerem a szurkolók lelkivilágát, miután én is közéjük tartoztam. Az egyetlen dolog, amit nem viselnek el, ha nem döglik meg a csapat a pályán. Az én értékrendemben a hit a legfontosabb; az, hogy mennyire hiszünk lehetetlennek látszó feladatok megoldásában is.
A Győrnek is úgy ereszti majd neki most alakuló csapatát, hogy győzni kell?
Én nem hiszek a tisztes vereségben. Utólag lehet csak azt mondani egy elveszített meccsről, hogy tisztességgel helytálltunk, vagy hogy vérlázító, megalázó volt. De a mérkőzés előtt azt mondom: menjünk ki, szakadjunk meg a győzelemért. Az ifikkel az év során ezzel a hozzáállással léptünk előre, és szinte mindenkit legyőztünk.
Az édesapja edzői munkájáról milyen emlékei maradtak?
Ott ültem mellette a kispadon, abban az időben még lehetett. De nyolc-tíz éves gyerekként még nem a szakmai megoldások kötöttek le, inkább az a hangulat, az a varázs, ami körülvett. Harminckét éves koromban kezdtem edzősködni, akkor jöttem rá, hogy tapasztalt NB I-es játékosként fel sem fogtam addig, milyen más a túloldalon állni.
Az új ferencvárosi edzővel az nso tv-n láthatnak interjút.